Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2021. december 2., csütörtök

Alkonyi fények és árnyak

 


A
mi
Dunánk egészen összehúzza magát
pőre partokon
kőkupac
kagylótörmelék
víz sodorta száraz ág
fekete madarak szállnak
szél suhan
lánc csörög
s
egy
árva csónak túlsó parton megmoccan
varázsütésre utolér az alkonyat
szellő munkál 
alkonyi fényt gyújtogat
nyugat felé repülő vadlúd csapat
csendesülve folytatják az útjukat
 
vér és tűz már hadban állnak
szikra pattan
füst illan
sötétedik
itt-ott őszi sárga szín még felvillan
 lent a füzek új csodára sóvárogva 
hullatják a levelet
bokor rezdül
menny és pokol kegyetlenül küzdenek
 
fejünk fölött
kerozin csík ejt az égen mély sebet
a
magasban valahol
láthatatlan repülőgép felhők
között célja felé araszol
árny suhan a torony fölött
est harangja száz sóhajra válaszol

 fölgyúl a víz
rozsda barna csendességben
hullám szalad komp lódul
köhécselve nagy teherrel megrakodva
elindul

szorgalmas szél rendezi a képeket
itt pontos
amott pedig elnagyolva elhagyja részletet
fény foltok és habrózsaszín pamacsok
városom a túlparton
glóriás fényben ragyog
csodás képet vetít rá a vágyódó képzelet
majd az első utcalámpa
megmutatja valósággá szűkítve lényeget. 
 




1 megjegyzés:

  1. Itt ülök a számítógép előtt, nézem a gyönyörű képeket, és olvasom a már megszokottan szép verset. Mindig tetszenek, amit írsz.
    Jó itt lenni.

    VálaszTörlés