Uzsgyi...

 Vili bá fáradtan gubbasztott a karosszéken. Krampuszaink a sarokban sutyorogtak és a egyre gyakrabban tekintgettek az ajtó felé. Mikulás kinézett az ablakon és látta, hogy nagy, puha pelyhekben esni kezd a hó...

Hoooó! Nincs sok időnk! - fordult a fickók felé. Ha meg akarjuk menteni a leveleket sürgősen cselekednünk kell! A krampuszok csodálkozva néztek rá, szóval megint kitalálta gondolatainkat az öreg. Öreg, így hívták egymás közt a Mikulást. Mit terveztek barátocskáim, segíthetek?! A krampuszok ezúttal készségesen válaszoltak. Azonnal indulnánk, ha lehet, viszünk magunkkal egy zsákot. Várjatok kicsit, mindjárt előveszem a mindent látó messzelátót, azzal keressük meg a pontos helyet. S már indult is az emeleti szobába Mikulás, hogy a titkos fiókból elővegye a csak számára működő csodaszerkezetet. Egy perc múlva azonban, ajtócsukódást hallva rájött, hogy a krampuszok útnak eredtek. Kinyitotta az erkélyajtót , s utánuk kiáltott: Vigyázzatok és siessetek!

A fürge fickók sokszor megfigyelték hogyan repül a postát át a patak fölött, hogyan kanyarodik feléjük, ismerték a fákat, sejtették, hogy a csomag merre lehet. Uzsgyí! Futottak, a fejük felett kavargó hópelyhekre ügyet sem vetve. Már éppen a befagyott patakon akartak átkélni, mely átszeli az erdőt, amikor vékony hangocskára lettek figyelmesek. 

Fenébe, ez a jég megrepedt, jaj a vízbe süllyedek! - a hang gazdája jajgatásba kezdett... Elmerülök, segítség, segítsenek! A hang irányába fordultak és kit láttak ott, hát egy vízben csapkodó, elázott róka gyereket! Szörnyen mulatságos látvány volt, csuromvizesen kapálózott a patak repedező jeges vizében, s minél inkább ficánkolt, a jég annál inkább széthasadt körülötte. No lám, te mit keresel a patakban cimbora? - kurjantottak a krampuszok, s egy jókora száraz ágat feléje nyújtottak, hogy ki tudják húzni a vízből. Igen ám, de a "cimbora" keze, azaz mancsa között volt valami, amit semmiképpen sem akart elereszteni. Segítség! - kiáltotta ismét. Segítünk, nem látod az ágat? Fogd meg és kihúzunk nyomban. De a csomagom!!! - visított az ijedt róka gyerek. Dobd ki a partra - tanácsolták neki a krampuszok, s a róka némi gondolkodás után belátta, hogy csak úgy szabadulhat meg, ha repül a csomag. Zsupsz és a csomag éppen Frici lába elé esett. Rudi és Slampusz erősen tartották az ágat, így nagy nehezen ki tudott evickélni, s, ahogy kiért a partra, köszönés és köszönet helyett a csomagért lépett. De a mi Fricink addigra már kibetűzte a címzettet. Mert mi is volt a papírra írva? MIKULÁS PORTA. Hoppá! Szóval ez a kis ázott szőrpamacs már megtalálta, azt amit ők keresnek. 

A róka nyifogva-nyafogva, vacogva kérte a csomagot. De erre Slampusz nagyot kacagott! Mióta vagy te tagja a csomagküldő szolgálatnak, esetleg te vagy a címzett, vagy csak csórtad valahol? A róka ott állt dideregve, tisztán látszott rajta, hogy nem a ő mikulás, így hát soká nem füllenthetett. Elmondta, hogy a tisztás közelében találta a csomagot, amikor éppen hazafelé igyekezett. Van ott más is - mondta és jelentőségteljesen hozzátette, hogy Enyves Dzsó már ott van, s összeszed mindent, ami leesett. Enyves Dzsó?! Krampuszaink tudták, hogy nem tétlenkedhetnek. Hiábavaló volt minden nyafogás a csomagért, elfordultak, s futásnak eredtek. Szép, tágas az erdei nagy tisztás, nyári meleg időben focizni ott szerettek, azonban most a kavargó hóesésben nem sok kedvük volt olyan messzire menni, de hát a levelek...

Futottak és futottak, míg egy jó ismert hang meg nem állította őket. Enyves az! - súgta Rudi, maradjunk kicsit csendben. Enyves vígan dudorászott magában: Találtam, találtam, szebb időkre elástam. Holnap, ha süt a napocska hazajön velem sok levél meg csomagocska, Találtam, találtam, szebb időkre elástam, elástam...

A krampuszok, akinek az  erősödő szélben semmi kedvük sem volt Enyvessel vitázni, csendben meglapultak egy kidőlt vén fa rejtekében. Dzsó pedig a vörös bogyókkal ékes bokor aljában még kicsit munkálkodott, és hamarosan elballagott - hangja távolodóban is sokáig hallatszott... Találtam, találtam, szebb időkre elástam. Holnap, ha süt a napocska hazajön velem sok levél meg csomagocska, Találtam, találtam, szebb időkre elástam, elástam...

Nem nehéz kitalálnunk, hogy ezután a Krampuszok mit cselekedtek.