EMLÉKEK
Hullik a hó kavarog
hóban kutyám mocorog
bent kályhában már tűz pattog
régi szép napok merre vagytok
fény és árnyék
lassú léptek
ünnep küszöbéhez értek
kopott kabát
bakancs
sapka
gyarló szívvel vágyom arra
mikor
még
csendet tépve
széthasítva
kifutottam
s
kiáltottam
a
megnyíló
magas égbe...
Hó
hó
hó
fehér könnyű takaró
és
lábnyomom a hóban
el is olvadt azon nyomban
ma
üvegen át figyelem a tájat
szívemben újra varázshang szól
vágyakozás támad
megjött a tél
s
minden jól van
arcomon örömrózsák láza helyett
egyetlenegy
gyermekkort idéző
könnycsepp gördül
utat keres.
/Talán a krampuszok nem nyugszanak, hogy ne sikerüljön szokott formába önteni a sorokat.../
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése