Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2023. március 11., szombat

Pár csepp méz... Nőnapilag... ("ünnepi" gondolatok)

 

Népes madársereglet köszöntött ma reggel, órámra pillantva - 5.33-kor.
Begyújtok a kályhába (félresöpörve a hamut, sziporkázó parázsmorzsák villognak a szürkeségben.)
Csend és reggel.
Gyanútlan olvasóként kattintgatva kortyolom a mézzel és tejszínnel ízesített hosszú kávét, török egy-egy falatot a nem olyan finom, mint az albert, de megteszi vajas kekszből, s egyre-másra virágcsokros fotók bukkannak elém.
Hinnye, hát eljött a nemzetközi, amikor az urak (anno az elvtársak) köszöntik a NŐKET. Igen, ma csupa csuda nagy betűvel...
Némely boldog férfiú virágüzletbe szalad, hol kedves mosolygó eladóNŐ készíti el a kedvesnek/feleségnek/szeretőnek adandó csokrétát (nem kívánt rész törlendő). Óvatlan bohém férfiak több csokorral távoznak az üzletből, nagy szívvel talán még a kollégaNŐnek is jut szép szál virág.
Édesszájúak másként fejezik ki az e napon lávaként feltörő hálát - csokoládé, desszert, tortaszelet stb - melyet az eladó NŐ, cukrász NŐ, pénztáros NŐ szorgos kis kezéből vesznek át. S rohanvást indulnak (többnyire) hazafelé, ahol a fodrász NŐ és kozmetikus NŐ által (is) kicsinosított asszony, szerető hitves, esetleg barátNŐ finom vacsorával várja a hódolót, mert ő igazi szakácsNŐ.
Nahát - tényleg NŐ nap van, pont úgy, mint tegnap volt, s holnap lesz... csak, hogy MA megbecsülés és hódolat illeti őket.
Ahogy illetné minden nem nemzetközi ünnepnapon, hanem csak úgy általában - a szeretetünkért, türelmünkért, gyerekekért, tiszta ruháért, meleg otthonért, mosolyunkért, no meg zsémbelésünkért vagy éppen annak ellenére.
Miért zümmög bennem az egyszeri salgótarjáni párt/szakszervezeti funkcionárius mondata, mely örök klasszikussá avanzsált családunkban: "Váratlanul jött, mint a nőnap..."
Kedves és rémisztő történeteket pörgetek fejemben... egykori zsebdiktátorunkról, aki az óvodai nőnapot "aranyozta", a mellette tébláboló híres nőcsábász társaságában - virág mellé némi megfélemlítést is szervírozva.
Mára már mosolyt fakaszt , az egykori keserűség, nem azért, mert már nincsenek közöttünk a tettesek. Inkább a visszaélések, megalázási kísérletek, a hierarchiás mániákusok sokasága miatt... az önmagukkal kibabráló férfiak sorának végtelenülése... okán.
Drága, szeretett csokrot posztolók, rímfaragók, nótás kedvűek... mi mindennap nők vagyunk - születéstől halálig... talán még azon is túl.
Jutalom falatok helyett magam részéről a napi pár csepp mézet részesíteném előnyben...
Utóirat: Nálunk nincs sem valentinezés, sem nemzetközi nőnap, nemzetközitlen meg pláne. Az egyik kapitalista zsibvásárnak, a másik kommunista csökevénynek lett minősítve.
Így hát...

Pár csepp méz... - a dal!!!!
 
 
"Pár csepp mézet, tőled csak ez kell,
édes mézből pár csepp elég.
Mért töprengsz?, a kérésem hidd el,
nem más, kis csekélység.
 
Pár csepp méz a nyíló világról
hordozza a napfény tüzét.
Pár csepp méz az örömvilágban,
ezt kérem tőled én.
 
 
Néhány perc oly gyorsan elszaladt,
de minden csókod íze itt maradt."

1 megjegyzés:

  1. Igen. Épp ilyesmi pikírt gondolataim vannak NŐségem NŐnapi ünneplése kapcsán. Megnyugodtam. :) A dal kiváló. Nem hallottam tán soha. Azért is köszi. :)

    VálaszTörlés