Hazádnak rendületlenűl.... MÁRCIUS IDUSA

 

"Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar."

 

A nap sütött vagy éppen borús volt az ég, a postaládában levélke várt, titkos üzenet... "kerüld el az Astoria környékét". Éjszaka jött el a falu széléről, s a fülest, amit kapott cetlire írta, mert tartott tőle, hogy bajba juthatok, ha már lebeszélni Ő sem tudott.

Busz, mely akkor még a belvárosba vitt,  a hídon át gurult, néztem a Dunát.

Nagy kokárdám, tenyérnyi, szép, nyakamban hosszú sál, hajamba belekapott a szél... éreztem a szabadság illatát.

A tömeg gyűlt, Kossuth Lajosról szólt az ének, Gábor Áron rézágyúja, s virágok kerültek szobrához a szabadság hős költőjének.

Egyre több szürke kabátos, furcsa alak, ruhájukon nem volt kokárda, s nem hatott rájuk a gyönyörűségesen zengő tavasz. Zord nézés, mord szavak - innen azonnal tovább haladjanak, s ha nem mennek elő a személyit. Ők voltak akkor, akik a honi "békét" védik.

Arcok, hangok, dalok, vers foszlányok - utcákon át vonuló ünneplő sereg, rohamkocsik, civilek és egyenruhások - rendőrök, kiknek besúgók jelentenek.

Gumibot táncolt fiatal lányokon, Petőfi utcájában futottak az emberek, nem szóltak a verőlegények... Szabadság kell? Hát fizessetek!

Kádár a főnök, talán irodájában reszketni méltóztatott kicsit, hiszen a csőcselék felemelni merészelte hangját és nemzeti színű zászlajait.

Esteledett - nem tágított a tömeg, fényképezőgép csattant a Váci utcai kövezeten, gazdáját kitépték hátam mögül, Gyorskocsi utcába vitték, haja szemébe hullott... előkerült talán néhány nap, vagy hét után, sorsát nem ismerhetem. 

 

Mindez már a múlt!

Nemzeti dal, Himnusz - ma kötelező házi feladat. Ha hibátlanul mondod ötöst kapsz, de ha vétesz... Szózat zakatol a szívemben - rendületlen - jöhet bármilyen tavasz.

Hazádnak rendületlenül...

Akkor is, ha gúnyolnak, ha vernek, ha állásod teszed kockára, ha kenyeredre vékonyabb vajat kenhetsz...

 

 

 "És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán."

/Vörösmarty Mihály/