Lehet, hogy csak azért, hogy újabb jókra készülhessünk. (Vagy rosszabbakra.)
Ahogy most a világ döccenését érzékelem nagyon kell óvnunk, becsülnünk a jóinkat.
Gyönyörű helyen jártam!
A természet és az emberi alkotó kéz csodáit egyaránt megcsodálhattam.
Valami
olyan várt rám, amire vágyakoztam, de nem gondoltam, hogy egyszer,
valamikor megvalósulhat... és ÍME! Megtörtént a nagy találkozás - én és a
szigetország egyik legszebb városa.
Mégis...
Vegyesen
vagyok - örömmel és hálával telt poharam alján ott kavarog a keserűség
kortya is. Olyan ez, mint amikor nem oldódik fel rendesen a gyógyszer, s
az utolsó korty -brrrr.
Az utolsó korty nem a búcsú szomorúsága, hanem valami döbbenet.
Utazom és a kanyargós utak mentén végig szemét.
A
táj bájos, dundi barik, pokróccal óvott lovacskák, bocik, madarak,
mókusok. Virág csoportok a szemétben, és gondozott parkokban is.
Kerítésen belül és kívül tündöklő tavaszi szépségek, lenge illatok.
Ami a jó és kedves napok után mégis elkísér...
A
"hölgy" szájából elhangzott búcsú rikoltás a kilépéskor - HANDS UP! -
akár egy bűnözőnek is szólhatna, rögvest eszembe jutott a néhai, szerb
határon történt eset, amikor személyi motozást "nyertem" az éjszakai
átkeléskor, egy posztkommunista államban.
De most a legDEMOKRÁCIÁBÓL távozom.
Szép világ ez!
Szívszorítóan szép!
Levegőt
is alig veszek, úgy bámulom a hatalmas épületeket, szobrokat, parkokat,
égbe kúszó tornyok, kollégiumok sokasága, és templomok között sétálunk
önfeledten.
Tavaszias idő, felhőkkel, széllel és napsugárral. Távozóban a mínuszok.
Megtaláltuk,
amit kerestünk, nővérem egykori lakhelyét - Kardigán street kis házait,
nem messze onnan a csatornában lakóhajók sorakoznak. Pazar tulnani
házak, parányi, de annál szebb kertecskék, mint az ékkövek.
Érdekes
élet lehet egy kis hajón élni... sokan szerethetik ezt a létformát.
Füstös illat terjeng a pihenő hajók egyikéből... jellegzetes, bár nekem
ismeretlen.
Kopott és gazdag IS egyszerre ez a környék. Mindenhol nárciszok.
Belvárosi
szűk utak, ellenkező közlekedés, bimbózó bokrok, fák buknak az arcomba.
Jól esik befogadni , s járni egy gazdag világ shakespearei színterein.
Ha valami, amit magammal hoztam volna...
(Leginkább a babakocsiban édesen szundikáló oxfordi city boyt.)
És
azt, ami nálunk ritkán érzékelhető - mosoly, segítőkészség - itthon
gyakran hiánycikk, pedig nem kerül semmibe! Akár el is tanulhatnánk. Az
útba igazító visszafordul, és elkísér egy darabon, segítenek felemelni a
babakocsit, sorolhatnám - mosoly és segítség jár az idegenben
téblábolónak.
De van néhány dolog, amire nem vágyom, s a mi kis szűkös közép európai, posztszoci világunkat messzire elkerülte - eddig.
/Nagyon
finoman szólva a másságra noszogatás... face cenzorság őkegyelmessége
talán nem érzékenyül el, és nem tilt a legnagyobb elfogadás jegyében./
Belegondolni
is rossz, hogy a gyermekvállalás, és gyermeknevelés mennyire nem
gyermekközpontú - legalábbis számomra úgy tűnt látva, hogy...
Lilára
dermedt lábú négy éveske fut az előkészítőbe, öt évesen a gyermek már
cipeli a táskát az iskolába, egy év sem jut az otthoni babázásra, s ha
bölcsőde annak az ára elképesztő.
Minden szolgáltatás csillagászati áru.
A boltok polcait csupán egyszer szemrevételeztem - ott elviselhető számokat láttam.
De! Ne legyél beteg és, ha lehet mielőbb szokd meg a hideget. (Rezsi az egekben.)
Egy
másik világ, egy olyan olvasztótégely, melybe az édes mellé tudatosan
csepegtetnek valamit, amit én nem szeretnék a gyerekeknek.
Bár...
Jó a változatosság, a változás pláne kívánatos - mostanában különösen.
Lehet,
hogy bennem van a hiba és nehezen tudom eldönteni, hogy ezentúl teddy
beer legyek vagy mici mackó... esetleg maradjak az, akinek megszülettem.
A találkozások öröme, a búcsúzás bánata mellé csempésződött keserű íz nehezen halkul el bennem.
KEZEKET
FEL! - Harsant a búcsú szó és az alapos átvilágítás után kiléphettem
abból a kalickából, ahol magasra KELL emelni a kezemet, hadd lássák
nincs e fegyverem. Arcom azonos magammal és sajátom az útlevelem...
Good
bye Anglia... Bár Londonból csak a reptér adatott meg, mégis egy majd
ezeréves, számomra kedves dal jut eszembe, amikor még úgy véltem,
hogy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése