Jajdul a hajnal
vöröslő hajjal emeli fel fejét a nap
egy-két szál a túlparti ágakra tapad
ólmos víz tükrébe
néznek a kelő sugarak.
Álmok hullnak
álarc feszül
korom pereg
vénségfoltos kezemre ül.
Töprengek
nézem a hamuval telt tűzteret
szinte meleg
belekotrok
nem baj ma semmi sem
kályha mélyén a sarokban
rubin szikra
létüzenetet súg nekem.
Ünnep a ma
nézd a fényeket
átölelnek és játszanak veled
figyeld a fát
fáradt kérgét hevítem
megmelegít
s
a
hűlő teavíz is forró lesz megint.
Láng lobban
gyűrt papírgombóccal birkózik
és
szalad
duruzsolni kezd
mohón fal száraz tört gallyakat.
Új csoda a nap
ünnepes tavaszi
madarak mókáznak
hangjuktól az ablakhoz csapódó
őszapóka sikolyát alig hallani.
Kezdet és vég
ébredések
ábrándok
élet és halál
ablakhoz lépek
holt fehér szirmok
lilás
sárgás virágok kelyhe tárul
s
a
fény
seprűjével
lassan lassan
mindent körbejár...
Látok mindent. A napkeltét, a tűzteret, a madarakat, a virágokat... Köszönöm a verseidet, jó itt lenni.
VálaszTörlés