Bujkáló sorok... 3. Szirmok hullanak

 

Szirmok hullanak

megperzselt
tavaszunk oda már

tombol a nyár

combom fölé érő kalászok

végtelen

remegésben

várnak

álomtengeren utazók

vágyott hona

csillagokkal burkolt
bársony éjszaka

lélekkupola

csípőmet horzsoló gabona

pipacs pirult

árokpartok időtlen vándora

viharvarázslat

szélbe kapaszkodó

mézes akácok

bodzák

összeaszott virágaikban

őriznék

tavaszunk titkait

nyugszik a nap

felkél a nap

áldottalak

puhán

selymesen

hullottak rám a percek

ránc simító

öleléssel

fékezték elmúlásunk félelmeit

búcsúzó májusunk

káprázat titkait
elengedem

mosolyod

tüzében

kitágult

vágylángos világra

emlékezem.