Gyűrött kis papírdarab
simul ki tollam alatt
kockáról - kockára
megrajzolt betűk
kép
s
szó
szaporodik
óvatlan szíven üt.
Máz
móka
vagy
csupán maszat
sorakozó mondatok
múlt és jelen
búvópatak
kincs és kacat.
Toll
ceruza
radír
apránként megtelik az apró
életes papír...
Csigavonalak
alvó
lusta háromszögek
körök
vonalak
s
ha
már
ujjbegynyi hely sem marad
lehengergőzik a gondolat
és
megpihen egy domb alatt
lélek
csendesül
kilincshez ér
s
ma még messzinek tűnő világba tér.
Talán egy hűvös délután megérted
keresel valamit és vén szekrényben kotorászol
nem lesz többé senki aki rád szól
s
fiók mélyében találsz néhány
tenyérnyi papírlapot
sorról sorra
újra és újra olvasod
s
megérted
a
szavak közt rejtőző távoli alakot
érintenéd
de falba ütközik kései ölelésed.
Ez nagyon szép. Megérintett. (Kati, enhogyan blog)
VálaszTörlés