Bujkáló sorok 6.... Villanás

 

Szőkén ragyognak fel a fények

ha arra a napra gondolok

virágkelyhekben élénk tüzek égtek

bőrömön éreztem minden

szélfútta pillanatot

friss
esőtől

fellazított

utakon

indultunk

gondolatom még visszajár

csendes

erdei ösvényen

vak szívtitkokat talál

szürkeségből

váratlan tört rám

lepketáncos tündérragyogás

kérgüket vesztett fák között

lila villanás

apró orchidea tágult kehellyel

életcsókjára

várt

lehajoltam
arcomra

új színeket festettek

bársonyecset puha szálai

szél ringatta fűben

karoltam

múltat

jelent

fülembe

fújta

sodorta a szél

ismeretlen világ

vágyott végtelen hangjait

bástyám a bánat

rogyni látszott

repedeztek megunt falak

csend volt

arcomhoz préselt sóhajokat

mohón vert vissza tobzódó szívzuhatag

kapzsi
kalandor vér

lüktetve száguldott át táguló ereken

zöld földköpeny pazarló pompája
minden árnyalatának sugallata

életszerelem

tépett

percvarázslat

révület

borzongató vágyak

ág reccsen

felriadok

kopott útjaimon régi létindák

szótlan birodalmam múltszövevényei
éhesen várják hogy visszataláljak.

(2014)