ZOKOGÁS
Eső cseppek hullanak a fákra
bokrok alatt szendergő virágra
ázik a kő
bővelkedik
duzzad a patak
fickándoznak ezüstös halak
kortynyi víz mindenhová jut
könny csorog
mossa a laput.
Kertem éke mégis szomorú
sóhaj nélküli
búcsú
háború
kopár ágakon
megszáll a madár
nem sejti hogy fészke oda már
tűlevelek
szerte
szanaszét
hirdetik
múlás üzenetét
vége
vége
hiába könyörögtem érte
fényesedik a fejsze éle...
Mikor a házunk előtt kivágtak egy beteg fenyőt, nagyon szomorú voltam. Pedig az fiatalabb volt. Annak az ágairól etettem télen a madarakat. Elhiszem, hogy ez a fa mennyire hozzátok nőtt, és most milyen rossz megválnotok tőle. Megmarad az emlék és egy vers belőle.
VálaszTörlésHárom ilyen halálom volt,mintha testrészem vágták volna le.Ma a városban egy hatalmas fenyő tűnt így el, mert útban volt az újonnan készülő parkban. Néha nem értek dolgokat, helyzeteket. Még a helyi lap fotósa is ott volt, most jut eszembe, nem kérdeztem meg búcsú fotókat készített vagy a bánatét? Holdgyöngy
VálaszTörlésMegértem a szomorúságod, fizikailag is fáj szinte, ha látom hogy vágják ki a fákat. Ahol muszáj, azt elfogadom, de az esztelen pusztítástól rosszul vagyok.
VálaszTörlés