"kékítőt old az ég vizében" - J. A. verssora jutott eszembe ma reggel, a tegnapra gondolva - meg sok minden más is.
Hála. Öröm. Bizakodás. Ajándék. Fény. Kóborlás. Remény.
Az élet éled, s ezt meglesni, megcsodálni a legjobb terep a Balaton-felvidék és a tó környéke. A vásári kék bödöntől (nem mutatom most), a csilingelő liliomkerti csecsebecséktől ... , az ég és a tó tündér kékjéig minden csodálatos, s hozzá a halvány rózsaszín fátyol, mit a milliom mandulavirág a dombokra varázsol...
Ilyenkor nagyon tudom sajnálni, hogy semmi tehetséggel nem áldott meg a teremtő festészetileg. (Meg azt is, hogy mozgó járműből nem lehet jó fotót készíteni.)
Maradnak hát a képek, s majd a szavak!
Boldog március!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése