Bujkáló sorok... 5. Kikövezett utak...

 

Kikövezett utak

régi hajnalok

párával fedett ólmos pirkadatok

vacogó kis csendek

furcsa némaság

életneszek jutnak

hajszálrepedéseim tűhegy szűrőin
át

szívemhez

arcomhoz
szememhez érnek

bensőmben

mocorog

hangtalan kis ének

dúdolok

hallgatok

feledett dallamok friss erőre kapnak

szívhangod

lüktető vágtája ad új ritmust

a

dalnak

hajnalok

reggelek

táguló csodák

kavargó tegnapok

szavaidon át

itt
landolnak

várnak

kellenek - e nekem

bőrömet simító

tűzláva

vágy

perzselő

életszerelem.