OKTÓBER 10 - ESETT!

 Varázslat?

Felhős az ég, esőt jelez a jós, arra gondoltam, hogy a túlpartra, napi munkázás után "átszaladok". Hátha... hazatérhetek majd bőrig elázva, s lám sikerélményem volt, egy csepp le is hullott rám. Egy óra séta - előbb lefelé a sóderes, homokos parton, majd vissza a révhez vezető, erdőt átszelő úton. Belegondoltam, hogy a fövenyen olyan helyen járok, ahol máskor a víz az úr. Oldalt, kissé távolabb magas kőfal - nem tudom a nevét pontosan - felfelé emelkedve védvonalat képez..., alatta, közte kidőlt vén fák, elkorhadt ágak. 

A mederben itt-ott látható a fenék, lehet, hogy  teljesül  is a gyermekkori vágy - hadd lépjek olyan helyre, melyet eddig soha sem érintett ember lábnyom.... Ki tudja, hogy mikor volt olyan alacsony a Duna, mint most, s ki tudja így marad e, vagy rendesen megnyílik valaha az ég csatornája?! A szegélyen, mely süppedős és nehezebben járható nemrégen előttem futhatott egy vaddisznó... Hosszasan baktatok utána, majd egyszer csak eltűnik a nyom. 

Szedem a lábam, hiszen a rév felé lassan elindul az autósor, de előbb még a kedves, öreg fám  kérgét megsimogatom, túlélt, tetején elszínesedett a lomb. Az út fölé magasodó faóriások pazar színeket festenek, teljesen Paál Lászlói ez a fasor. Egy óriási vénség nem bírta az aszályt, kettéhasadva hever a partoldalon. Sorjáznak a feldíszített autók, a Pajtában esküvő van, villan a fehér menyasszonyi ruha, kellemes a szép őszi dekoráció. Lépésgyorsítás és máris felmorog a motor, indulunk, szerencsére többen utaznak így én sem maradok le. Egy óra - közel 6000 ezer lépés, s egy árva esőcseppecske landolt az orromon. A bőrig ázás elmaradt. Nem sikerült a varázslatom? Hazaérek 2 perc alatt, máris láthatom, hogy Horány 2 rögvest ott lesz a túlparton. Rendkívül alacsony a víz... a kikötés kockázatos, de a személyzet érti a dolgát, az átkelést segítendő kell a türelem. Már itthonról figyelem, ahogyan kikötnek a túlparton, s közben átárad a halk, ünnepi muzsikaszó. 

S lám kis késésessel elered az eső, kopp, kopp... az égiek ezúttal irgalmasak. Éjszakába hajló, hajnalban ismétlődő csendes eső, melynek hangjára háromkor felriadok - s minden cseppjéért végtelenül hálás vagyok. 

 

Vadmalacnyomos szakasz.