Fekete még...

Felettem bársony feketeség

földön

ágon

néhány pihe

belehullott
a

semmibe

fekete

ég

csend

és

sötét

a

szélkolomp még hallgatag

végig járok létpartokat

talpam alatt reccsenő jég

folyamszegélyen

szegényesen

tört kagyló múlt

nyomát

nem lelem

hajó dohog

messze

tova

széttört csendmázas kupola

feketeség

egy

lámpa

ég

ablakperemén ringatózó

halvány játékú

parányi

fény.

2016 - első lövés...

Tökéletes szépség - halvány rózsaszín párabóbitás hajnal - vadkacsák éke belehasít - dermedt rügyek - átfagyott hóvirágok - köszöntik az évet - s az ébredő világ álomkergető alakjait!