Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hajók. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hajók. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. október 16., szombat

Hajók...

 


Száz fénycsík szalad és tűnik el
visszahullik a fekete hatalmas lepel
összezáruló hullámhegyek ölelnek
távolodó hajótesteket
hajnalt várnak füvek és fák
mégis szundikál kicsit
az
álmából felvert világ
de
amott
keveredik már a festék
színnyilak hasítják az eget szét
valahol távol vörös tűz lángol
s
habzsolja falja az éjszakát
erdei ösvényen
fák közti réseken
átszaladó fények
túlpartról rám néznek

látom a kékeket
szanaszét ömlenek
bosszankodva tágul a sötét
csepp csurran
folyó vizében arany ragyog
ősz hajszálait a mindenség
lobogva bontja s teríti szét
hideget sóhajtó szelek
kócolnak nehezen nyújtózó
bágyadt kerteket
levél szakad
ág reccsen
haldokló diófán
sóhaj fakad
didergő szirmokba
sugarat tűz gyengéden a nap
fényáradat
újra
hajó dohog a partoldal alatt.



2020. április 17., péntek

Ági! Hajó!




Az elmúlt napokban megnövekedett a hajó forgalom. Tegnap csak kapkodtam a fejemet, hogy egyszerre négy volt a "színen", helyesebben a Dunán, és közeledett az ötödik is.
Kertezős kesztyűben nem vacakoltam sokat a kütyüvel és sajna eszembe sem jutott panoráma felvételt készíteni.
De nem mulasztottam el felkiáltani: Ági! Hajó!

Persze Ági sehol, és a bátyám sem, hisz karanténileg vagyunk a helyzetből kifolyólagosan...
De a hagyomány, az hagyomány, a szokás, az szokás.
Mikor nálunk járnak és hajó tűnik fel a láthatáron bátyám felkiált, aztán mi is követjük őt, míg Ági, aki nagyon szereti nézni a hajókat leballag a kert végébe és nézi, nézi....

Szóval: Ági! Hajó!

Megszaporodtak a teherszállítók. 
Tavaly ilyentájt már üdülőhajók szelték a habokat. Most egyetlen egy sem indul ki a kikötőből. 
Figyelem a zászlókat!  Intenék is, de nem figyel rám a kapitány!
A víz csillan, a madarak bódultan hívják párjukat!
Tavasz van!
Szerelmesen gyönyörű!
Aztán leszáll az est, s én felriadok egy-egy hajó dohogására. 





Néha meglógok a zöldbe, s komp visz át az örvénylő vízen a túlsó partra, ahol "embertelen" úton járva csodálhatom az éledő természetet. 

És amikor ébredek, reggel korán bizton tudhatom, hogy hallani fogom a hatos komp koccanását, ahogy kikötői betonlejáróhoz ér.




















2018. március 31., szombat

Csúcsforgalom....