Mi ez???

MI EZ?

Mi ez a csend

ez a rezzenéstelen semmi

senki sem szólít

öledbe sem fészkelődik senki

kutya sem kaparja az ablakot

az

élet tán teljesen elhagyott

hármat mutat a vekker

eszed azt súgja ne kelj fel

még a madarak is csendben

levél sem rezzen a kertben

alszanak lepkék és bogarak

angyalhaj sem csiklandozza fáradt arcodat

aprócska lábak oldaladban nem motoszkálnak

gyöngyök fonalak cetlik cerkák dobozokban szundikálnak

álommá szelídült a tegnapi nyüzsgés

ajtó sem csukódik százszor
eperszem pottyan a fáról

döng

dohog a csend

csak a folyó zizeg odalent

hömpölygő vizek

megcsodálni ma is
minek

ezerszer látott fények

a

kertbe mégis kicsalnak téged

buggyan a rózsa

szundít közepén bódultan nagy zöld bogár

kést szorít torkodhoz a burjánzó nyár

papucsodat nem kell már keresned

harmatos fűben ázik

lábad is nedves lett

macskád fel sem nézve hatalmasat ásít

ligetszépe szirma szép napot remél

nem sejtve hogy lehullva

magányos véget ér

mit kezdesz ezzel az egésszel

valahol messze vonat zakatol

belehasít az átláthatatlan csendbe

hajó pihen a kanyarulatban távol

kapitánya álmodik egy zátony mentes világról

jámbor fények simogatják a vizet

nem túrnak ki ma reggel
ketten hárman nyújtózkodva az ágyból

nem kell megválnod paplantól párnától

teli a poharad

teát vizet sem kortyolnak hosszan

csend lapul az unokás birodalomban

álmodott meséd ma senki sem hallgatja meg

milyen üres ez a reggel

milyen néma

merre lépjek merre nézzek

s

minek?!

Papucskereső versike

Korai ébredés súlyos felhők alatt

kilépnék az ágyból de sehol sem lelem a papucsomat

szélfútta reggel nem süt a nap

ki vette fel a papucsomat

kéne egy kávé

kis tejszín kanálka méz

három szem keksz a kezdethez éppen elég

fázik a lábam

gyöngyök gurulnak cetli tapad

jaj ez az asztal nincs rajta más

csak

papír

cerka

ragasztó

olló

félbe maradt az esti rajzolás

kupacban gyöngyök

drót meg damil

lila lánc készült

de hol lehet az a régi kopott radír

kikászálódom ropog a csont

ki és hová sétált a papucsomon

morzsahegyek között nagy a kupac

melegszik szívem míg megbámulom rajzaikat

pohár

bögre

tányér itt számtalan

ki alszik éppen ágyikómban

senki más csak egy rózsaszín kis csoda

takarómon kertmaszatos kicsike zoknija

trikók

zoknik

pólók

sáros cipőcskék között

tőlünk a csend messze elköltözött

gondom és bajom elengedem míg a lurkókat kényeztettem

 

mi lesz a reggeli s mi az ebéd

Lili a sóskát leszedhetnéd

Simon a férfi majd kutyát etet

talicskán tolja a fölsepert falevelet

Lenci mosolyog mesélj Mama

éppen úgy néz rám mint régen anya

Garai Juliskám - mondom neki

nevet és régi fotónkat nézegeti

mese és mese ez a világ

szép lesz a ma 

ez nem is vitás

egy kérdés zakatol és semmi más

hol van a papucsom

talán ott ahol abbahagytuk este a kései hancúrozást?!

ÁLMODJ VELEM

ÁLMODJ VELEM

 

 

 

Villanyrezsón melegen tartott szerelem 

bánat inog és megborul a szíveden 

kicsinyke csepp is kikívánkozik 

valami kincs ami nincs és úgy hiányzik itt 

csontot rágó vágy  

éhező hiéna csapat lecsap rád 
marcangol kopottá színezett szétfeslő álmokat 

régi mesék 

elhalt titkok 

varázslatos szavak 
 

hol vagytok  
 

koppan alig hallhatóan a keserű gondolat 

hiány 

űr 

nevezzük bárminek 

magányosak az esték 

tél 

tavasz 

 fut 

fogy az idő megállni nem lehet 

jé itt van újra a nyár 

peregnek duzzadó fekete eperszemek 

rózsabogár habfehér szirmok között egyedül matat 

nem gyötri elmúlás marad a könnyű pillanat 

látod 

minden csepp vizét nélküled viszi messzire a folyó 

partja szélén együtt nyújtózkodni 

fényrészeg csillagok alatt 

jó lenne de jó sikoltani 

torkod kapar  

dörömbölni régen nincs merszed 

szívzárkád kemény s az őrök nem eresztenek 
elfojtott sóhajok 

épphogy cincog belül egy cérnavékony hang 

tolvaj remény lopja kényes nyugalmadat 

 

 te is tudod 

 

tehetnél róla 

hogy 

másról szóljon létversedben az utolsó strófa.