Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. február 21., szerda

Szénrajz....


Szénrajz
ez
itt
fekete
és
fehér
életasztalon


fázós világunkat
paplan takarja
vakítóan fehér
szorgosan szitálva befedte a tél
parányi jelek
hatalmas
abroszon
búcsúzó
pihék
reszkető bokrokon

néhány szál ledér virág
tavasszal álmodott
selymét széttárva
szirmot és könnyet
hullatott

karcolásnyi csendben
minden sebezhető
szívekkel körözve múlik el az idő


csend repít
bámulom ázott ágak unhatatlan
szelíd játékait
csepp
hintázik
gyémántsor remeg
gyöngyszem
kincsüket többé már
meg
nem
lelheted


lábnyomok a kertben szanaszét
firkálódtak a hóba titokzatos mesék

szél kél és kalimpál
gyenge hangokon
fáradt kerti szegleten
ázott szárnyú
magkereső madárka magányosan oson.

2018. február 19., hétfő

Őszinte szavakkal....

Kihagyhatatlan
 https://www.youtube.com/watch?v=WmO6n0-TnAw

László Károly....

 "Pécs, Auschwitz, Basel, New York: a neves műgyűjtő fordulatos életének főbb állomásai. Volt túlélő, pszichoanalitikus, író, lapkiadó, a (főként) modern magyar művészt elkötelezett gyűjtője, fiatal képzőművészek mecénása – de mindenekelőtt az életét tudatosan, kritikus tekintettel megélő világpolgár, aki azonban kötődését szülőföldjéhez mégsem vesztette el"

Zsidóság, élet és halál.

2018. február 17., szombat

Temesi Éva emlékére...

Ceruzarajz arannyal...

Fénypászmák
életrepedések
sugarukban idézem arcod
szürke
hajnalon

változó
fények
kihunyó élet

gonoszul fosztottak ki az évek
riadt madárka rebbenéssel
elmúlásod kínjait viselted
sárgult verses papírlapok
kezedben billegtek
széjjel peregtek
nem sirattad már a tegnapot

múltad
jelened
immár
elfogyott

kicsinyre gyűrődött testedet
míg
átöleltem
hangod tétován ringatott

emlékem lettél
vékonyra hegyezett ceruzával
satírozok köréd arany álmot
elaltatott a decemberi szél

szemeidben magamat látom

fázósan szorosra fogom
borzongató széltől
meg nem óvó télikabátot.




2018. február 11., vasárnap

Meggondolatlanul....



Meggondolatlanul...



Pára száll a víz fölé

köd bóbiták

pamacsok

szürke reggel
haldokló hóvirágszirmok földre simuló szára

méregzöld vonalat fest a semmi világába

mindig ez a korai ébredés és mindig a vágyak

palettát készítek magányom matt világának
festék

ecset

nincs sehol

homlokom mögött száz ábránd lohol

cinóberek

indiai sárga

rezeda

dobban szívembe és ragyog
öleljenek át kékekkel összemosódó szédült hajnalok

partunk szegélye zöld tűzre váltson

sírva

zokogva

hajoljon vízre a fűzfa selymes lombja



vajúdás



újjászülető roskadozó pompa

hulljon tavaszi kitárt ablakomba

a

föld letépve kopott rongyait
fürgén takarja el pőre hajlatait

szemérmes friss rügyekből levél szülessék
s

az

égen meggondolatlanul ömöljön széjjel
gátlástalan azúrszínű festék.

2018. február 4., vasárnap

Minden a miénk...


Lencizős:

A sapinak az a lényege, hogy a hajat összeborzíccsa!!!


Lenci tud valamit...

Lenci valami szépet rajzolt, s nem találta, hát kimegy a konyhába anyjától kérdezi hol lehet...
Anya - Vegyél fel zoknit, hideg van...
Lenci - Alkotványt akarok, nem a zoknit!!!