Nyár még...

Naptárt lapozol és sóhajtasz az égre

nem számolsz 

mégis tudod hamarosan vége.

Hajnali friss szelek lengenek 

jól eső érzések

mégis

megrémisztenek.

 

Hová

hová

ez

a

vágta?

NYÁR

a

ma

és

nyár volt a tegnap

karod és kezed

vízcseppben fürdött

pazar színskála

korty bor

kóbor út

zöldbe fúló part fölé

felhő font koszorút

csak

állsz

és

bámulod a vízben ficánkoló kis halakat

hallgatsz

s

boldognak képzeled magadat.

 

Egy

 néma

perc

mozdulatlan magányban

felhő

ég

fák

virágszirmon sétáló bogárkák

aranyló napraforgótábla  

fut el a balga létpazarlásba.

 

Rét 

illat

madársikoly

élet és halál itt lapul valahol

s

te

tétovázva hagyod hogy elillanjon napod

csak legbelül szorul valami

amit

kívülről sohasem hallani

eliramodó percek

bőrödre sápadt sebhelyeket vernek.

 

Víz

csepp

és

csoda

csobbanás

folyóban hancúrozó önfeledt pár

 boldog mosolya

 intenek és te is felemeled fejed

nyár

még még még

sóhajtod

és

imádban ma is felsorolod 

a

szeretett

nyár ízétől zamatos neveket.

 

 

 

 

Szívgyakorlat 1.

 

 

 

 

 

Szívgyakorlat

Loptam ezt a szót

mára 

frissítő

új 

útravalót

elcsent gondolat

szavak és mondatok

betűk remegnek szempillám alatt

 hajnali némaságban

felbukó csendes sóhajok

idegen gondolatok

 

távolban már készülődik

várom hát a könyörtelen

égető napot

az

első sugarak

riadót fújnak a bajban

júliusi

porszagú reggelen

gyötrő szívvihar van

 

lágyan omló cseppek 

gyöngyöt szóró

hűvös permetek

nem gyógyítják

 a 

felvérző sebeket

szétéget

felfal mindent

mohón a kapzsi nap

 pók szundikál

gyűrött kis szirmok közt 

langyos tócsába

bogár bukik álmosan

fűszál segít 

életét

megmenteni

élet

évek rohannak szemem előtt

régi szerelem ára

fáj ma

 

tűz

seb

sors

 

száraz

kimért 

hosszúra nyúló néma hajnalok 

rózsa bukik át a kerítésen

estére virága porba hull

szinte már mindegyik halott

 

torkomba kúszik fel az érzés

szerelmed hiánya

sarokba szorít

 

szomjúhozom

hisz

ismersz

javíthatatlan

álmodozó vagyok.

Nyári emlék

 

 

NYÁRI EMLÉK

Nyári emlék lesz a pillanat

hajnali hajó ragyog

s

a

part alatt

hangosan viaskodó madarak

rebbentik szét éjszakánk sötét köpönyegét

hal csobban

fáradt szomorú rózsák ingadoznak

napkeltére sóvárgó napraforgók

hamarosan majd vígan ragyognak

foltozott a pillanat

várok

s

távoli csillagokat bolygókat csodálok

sorakoznak az ég peremén

élet éled és remény.

Felébredtem s futás

folytatódjék az álmodás

kopott papucs és álmos pizsama

sietek

hamar nyári emlékké szelídül a ma

komor hévvel érkezik a nap

felfal apró virágot s lágyszárú bokrokat

szélforgóm csalfán kering

felhőkkel telik az ég megint

ígérnek hűsítő cseppeket

langyos esőre áhít a kert

utolsó harmatcsepp remeg

szirmok a porban

szívem sajdul

színük mily gyorsan halkul

esőt kívánok álmosat szelídet

kortyoljunk együtt selymes hűs cseppeket

hűsítő érintést a vállamon

újra s újra érezni akarom

nyargal a szél

eper hullik a fűbe

fekete és édes

idilli nyári kép ez

 víz csillan

fényfodor parádé nyári hajnalon 

emlékül a percet magamba karcolom.

Nyár

 

A nyár ujjhegyére vett

cirógatott

dédelgetett

dibdáb dalocskák és csodás szólamok

kényeztettek

omló-bomló

szirmok

selyem és brokát

tarkították kertem illatvánkosát

szél is fütyült

hullottak cseppek itt

drága

drága

nyár

játszottál velem is

bőrömre tapadt ujjbegyed nyoma

karistolt kedv

könny

s

bánat lenyomata

mikor mit adott jutalmul

a

ma

tűz égetett és elmaradtak a cseppek

kiégett földön néhány senyvedő fűszál

harmatért reszket

tompa fények hasítanak át a végeken

itt van még a nyár

de

tépett levelet sodor a szél

tócsába lépek

friss volt a zápor

koszt és mocskot mosott a szomjazó világról

pillangó libben

bogarak szállnak

darázs dúdol

nem figyeli

hogyan

növekednek hosszabbra az árnyak

még itt a perc

élet és szerelem

ne késlekedj

ősz 

kukucskál

keresgél

lopakodva jár végig hajnali kerteken.

 

 

 

Lepke zápor

 

Mennyi van még hátra a nyárból

hány perc és óra

harapófogóban tart a pillanat

állok a kimosdatott vidám kert alatt

minden szeglete villan

itt és ott

boldogság lobog

lila szín és mohón ragyogó sárga

csalogat pillangó táncra

méhek és darazsak

szomjat oltanak

mindenféle ismeretlen népek

kórusban éltetik a kerek egészet

zúgják és zümmögik

életük illanó szépségeit

s

míg

megállítják szemem

bőrömön napsugár pihen

oly forrón sebez mint csókod heve

futó ölelkezés tüzes lehelete

éhes a szív

szép meséket kohol

hogy

vársz rám és ölelsz még

holnap valahol

megkésett szavak majd elzsibbasztanak

vagy

éppen

a

hallgatag lágy mozdulatok

segítenek semmissé tenni a koldus tegnapot

futok már messze

tenyeredbe hajtani fejem

milliméterek vannak csak hátra

biztonság és béke

tűz és félelem

s

a

kert váratlanul megbillen velem

körülvesz a szédületes illat

levendula nehéz olaja

és

visszacsal a mába

tucatnyi

keringő lepke

szépséges zápora.

 

 

 

 

 

SZERELEM

 

 

Szólíts a nevemen

s

csitítsd

szívverésem forró hullámait

érik a nyár

zümmög zizeg minden

tarka fényben

pillék tánca libben

hófehér nyáras pamacsok

bogarak

bársony színű lepkék

neon szitakötők

szemérmetlen gyors legyecskék

víz fölött sikló 

éhesen ficsergő fecskék

 

kopárrá barnult fű

tűz és láng cafatok

lázas szellő perzselte 

vérvörös fuldokló pipacsok

fel sem sóhajthatok

csókol a nyár

öröknek ígért édes szerelem

ejt sajgó sebeket

feszül a lég

szomjas föld fölött

villámok cikáznak százszor

enyhet hozó csepp mégsem hull ránk

az

égi világból

szólíts újra a nevemen

nélküled

ismeretlen szelek hada támad

keserű tintával

pergő eperszemek

bőrömre fekete árnyakat firkálnak.

 

 

Nyári üzenet....

Nyújtózkodik

vércsepp sötét

szirmait még alig szedte ráncba

gyűrt szoknyában illeg-billeg

nincs gondja senki másra

libben - lebben

szabad

édes a szél

hozzá szalad

esők

 hintázó cseppjeit mind lerázza

ringó kehelyben

bogár csücsül

feketén szédítő belül az űr

piruló selymek illatárja

csalfa nyár nevetve

könnyedén

minden titkát kikiabálja

kezdődik a tüzes forgatag

tárulkozó virágra süt mohón a nap

éget

perzsel

ölel

fényes csókokkal becéz

könnyű nyári üzenet

megérteni cseppet sem nehéz

bódult pipacs

remeg

ragyog

gyanútlanul csodálja a napot

egy 

pillanat

szirma szakad

pereg

lehull

s

a

bogárka másik pipacs kelyhében

hálásan simul

nyári vágyak ópiuma ejti újra rabul. 

SZERETŐS

SZERETŐS

Csillámport szóró hullámzó csoda

hosszú hajótest tör magának utat

milyen hajó lehet milyen hajó

fülkéjében a kapitány hátát lassan felmelegíti a nap

hova tart vajon hova

nem kémleli a zöldes partokat

viskók paloták ligetek és kertek lobbanó színeit

kísértő világról mit sem sejthet

szemem előtt széttöri a csendet

fröccsen a víz korhadt ágakat arrébb terelget

ébred és csivitel mindenféle népség

ablak alá hajtja madárkáimat mohóság és éhség

falják a fekete eperszemeket

túlérett megrepedt roppanó cseresznyét

 júniusi részegség buggyanó nedvei

kedv pezsdül robban a világ mindenestül

csalogató méz és cefre

illatoktól ittas

döngő

dongók

méhek

sárga és fekete pillangók

törékeny fehér kis lepkék

elszállnak és újra visszatérnek
szeretők kergetőznek vígan

a

perc gyorsan elillan

megállítanám most a mutatót

nyújtózkodhassak soká a napban

szerelmetes nyarunk fénye

bőrömre titkos jeleket firkant

hajamba tépnek földre hajló ágak

míg markomba szedem
 bújócska életünk drága gyümölcseit

felhős időkben is maradjon meg a mindennapi csoda
s
az

ölemben pecsétet hagyó málnaszemek

vágypiros lenyomata.

JÚNIUS MEGINT

Június megint

a

kertben pompázó ezernyi virág

nehezen libben piros szemekkel dúsan rakottan a cseresznyeág

lombján át alig látom a fénypászmás Dunát

csillan

villan

remeg

komp kél át a nagy vízen

nyári bódult reggelen túlpartról friss zöld füzes integet

tékozló színek selymet bontanak

készül a nap hogy felragyogjon

neked s nekem ezer jót hozzon

eper koppan kövéren az ablakon

édes a gyümölcs hát felkapom

tegnapi kedvem elhagyom

alkonyi bánatok tűnjenek

dúdoljanak halk ringató neszek

és

te

nyári láz melengess

bíborok

pirosak

lilák

rózsa bukik a kerítésen át

a

szív

zsibbad

fegyvertelen

 szépség babonáz

engedem

gyönyörű és édes

nincs késő még a reményhez

perdülj

fordulj

 ne nézd a korhadó vénséges fákat

örömünk hódító ünnepén

add át magad örök szeretődnek a tűzmohón érkező nyárnak!

Sziromrobbanás...

Felrobban a nyár

tenyérnyi szirmokat  csókol a pillanat

éhes a hajnal

mohón mindent felfal

tüskés fények égetnek

egekbe szökik a láz

bokrok és fák

alatt

szirmok szomjasan hullanak

új

színt mázol arcára lassan 

lustán a világ

pókháló ezüstje villan

erős a szál

árnyak

suhannak

szívemet méricskélő illat remeg

noszogat

sürget

keresselek 

villanófények

idéznek

ostobán

temetettnek hitt nyarakat 

elhagytál és elhagytalak

évtizedek múltak itt bukdácsol bennem mégis a szó

szerettelek

súgtad

szótlan magányod ma is felsebez

arcodon - ha látlak - nincs más csak a bánat

pengés fájdalom szürkén tapad

 hiába

szólnék

nem érnek el a hozzád hajló szavak

kezed a vállamon ma is kísér

megáll a perc

s

az

első sárgult levél már földet is ér

ősz szökik kertembe óvatlanul

s

egy

eltévedt

könnycsepp csendben

elveszetten

kézfejemre hull...

Nézd csak...

Nézd csak...

Valami varázslat

szél dagaszt fehér vitorlákat

parti kavics

dagonya

őz és valami ismeretlen állat nyoma

talán medvék járhatnak vízre szomjazva

vagy

aranysakál lefetyel és lohol

szomjas őzeket kergetve el a folyótól

játszunk

szavad eláll

kezedben

kavicsok

kövek

ágak

gyűjtesz apró fadarabkákat

zacskóba kerül a kincs

aszály

szorítja

szépséges Dunánkat

partra vetődő apró halaktól hemzseg a víz

nyár

örök

szerelmes simogatás

lombok mögé tűnő madárhad

sikló poronty illan

te

ne

sikíts

elég ha én félek

vastagon szántó aranyos fények

nedves a pólóm

vizes az inged

lépsz

mélyebben csobban

ölellek nyomban

sáros karoddal csimpaszkodsz

hagyom

karomon sáros pracli nyom

nézd

csak

két

csónak

ring

s

ott a partoldali magason

már fenyőnk is int

szomjasan szaladunk haza

emlékké szelídül a nyár

tüzes lenyomata.

(UNOKÁIMNAK)

Tiszai reggelen...

Opál kagyló

szivárvány fénye

visszaragyogja a nyarat

csobban a víz

forróságban tátogó halak

túlparti fák

gyönyörű metszet

lombjuk ég felé és folyóban reszket

zöld

és

kék

szétspriccelt festék

szitakötő hajsza

csend csalogat

 lépkedek

csodálom a feszülő szép eget

tört perem sebesít

talpamból

csorog

a

vér

meglesem

az

élet

legszebb

kis

titkait

törpegém

susogó nádasba száll mögém

rucákat ringat a folyó

hal és háló

szabad

kóstolgatom a bort

s

a

szavakat

végtelen

létsziget

lágy

fény fürdet szívet
és
vízparti vén fűzet.

Szívegység... 1.

Alig több mint egy pillanat

kalimpál a szív

meglódul

és

szaladsz

domb alatt

a

partokon

ezüstök cseppjét számolom

alig

egy

perc

egy

pillanat

szitakötő száll

idő halad

tenyérnyi teleki margaréta

patak csobog

ég felé nyújtózkodó lelki létra

alig

egy

perc

alig

egy

óra

málna csorog tenyerem már ragad

habzsolom az ajándékul kapott szépséges nyarat

fenyves zúgást

bárány bégetést

friss

metsző

illatot

domboldalon villanó kaszát

begyűjtöm a perc

nekem szánt minden aranyát

szívemben fészket rak a hála

kolomp szó száll

felleg borul a hajnali smaragdzöld erdélyi tájra...