Vigyél el legalább a sarokig
kérlek
az
első villanyoszlop is furcsa rég látott kísértet
állomások hol hozzád rohanó vonatokra várok
álmos reggelek után
izgalmas utazás az első kanyarig
hol gólyafészket látok
vagy
merészkedjünk kicsikét messzebb
vígy a folyóig
a
füzek már bársonyzöld függönyt eresztnek
és
leng a szélben mint könnyű selyem
ahhoz
a
parthoz menjünk vissza kérlek azt bármikor felismerem
kavicsait újra kezembe veszem
cipőt le a jeges vízbe szívesen belépek
emlékszel - kérdezném micsoda idő volt
te mindezt szó nélkül is érted
így a kérdést fel sem teszem
na
jó
ha most nem lehet az a messzi folyó
vigyél el a tópartig legalább vagy oda fel a hegyre
átnéznénk a kanyaron
messze nagyon messze
de
minden kapu régóta szorosra zárva
vigyél magaddal
hosszú lépcsőkön
fel egy boldoggá szeretett
parányi szobába
ott végre
megállnánk régi ölelések ízére vágyva
kortynyi borzongást tölts nekem a lét vékony falú
törékeny poharába.
 |
| Egy másik part... |
