Törékeny napok

Lomha zöld a víz

csordogál

esik

szirmok közé dongó

halkan kéredzkedik

duruzsolás

 illat

hárskoronában

méhecskék bódulnak.

Ünneplő reggel

különös égi látvány

bíbor narancs éled

folyónk távoli határán

 ragyogó fény

kelő nap

 mézízű perc

életszerelem

törékeny csendben

ma is súgva üzen

csepp

csend

csoda

hintázó virágszálak 

illatozó sora

gyönyörűség

lepke

pille

kóborló darázs

ajándék a lét

 

kegyelmes isteni lélekáradás.

 

 

PÜNKÖSD

 

 

 

Ünneplős a nap

minden a maga rendjében

készülődik szépen

zászló leng

fény ragyog

Dunás villogás

éppen mint az álmodott

ezerszer színezett 

megrajzolt mesémben.

 

Ablak és ajtó tárva

hajnali az illat

a

szentlélek tiszta áradása.

Lapul a csend

igazat szóló

ághegyen billegő 

szétáradó nóta

 

nem kell hogy félj

megváltást kaptál

tiéd

évezredek óta.

Lángszikrák a fűben

bogarak bámészkodnak

hangyák fuvarozzák buzgón 

messzire bánatom

csepp ha gördül is

útját nem állhatom

minden múlik

véges

elfutó tavaszok

utolérni gyönyörű perceit

gondolatom mindig leleményes.

Hang remeg

halvány rózsák hullanak a sárba

előbb még ölelkezett rajtuk 

két pöttyös páncélú létmohó bogárka.

Harsogó és szelíden megbúvó 

eltévedt virágok

ösvényemen

millió tékozló csodára találok.

 

Kormos a kedv

seb sajog

megszökik a sóhaj

 

part fölött vijjogó sirályok

májusi csókok nyoma

dédelgetett mézmázas varázsok

bőrömre tüskével karistolt

örömök

és

lázadó hiányok.

PÜNKÖSD

Pünkösd

Kék bársonyát az ég újra kitakarja

fodros felhők gyülekeznek cseppektől terhesen

harsona zeng

éledő szélben

még 

 ma

elidőzik itt e tavaszi lenge szerelem

zöld selymet tép szét a szél

fű

fa

virág

újra s újra

esőre vágyik

esőt remél

lomb hajlik

ág remeg

lepottyanó első korai cseresznye

feketerigó kapja fel a villanóan piros szemet

zizzenő bokor gyíkokat rejteget

játszik velem a lét

ma ismét élénkre festi

kopottá álmodott vágyak ódon keretét

fecskecsapat érkezik

könnyű balett

keringnek szállnak le s fel a folyó felett

édes ez a csend

illat és béke

kegyelemre sóvárgó szívek menedéke

simítom rózsáim szirmát

csipkézett gyűrött levelét

rózsabogár szunyókál

fel nem ébreszthetem

hangya evickél ringató harmat tengeren

égető színek

pünkösd reggelén

mind-mind köszöntenek

megannyi szépség

dicséri teremtőnk alkotó kezét

borús kedvünket elűzi mára

múló májusunk

ünnepi ragyogása.

PÜNKÖSD

Tűzlángok égnek szerteszét

életet ígérő

szétszórt virágszirom

 kísér

ős
éledés
május
zsongás

pozsgás

támadó csoda

illatos

feltörő

réteken
tűzpipacs parázs

gyúl fel

és
lobog

pattanó félelem hamvadóban

szívemben muzsikát szőnek

fehér falak közé

perdülő
lüktető
lélekszavak

arcomról

áradó patak

mossa

görgő vágykavicsaim
hordalékát

üledékétől

tisztulok

szellemladikom megtelik

érzem együtt ringsz velem

messziről érkező

éhező

míg megpihensz

pünkösdi fények

pazarló pompájában

pecsétet

ejt
titkos szívsebünkre az égi kegyelem.