Óvoda, iskola ki a csuda jár oda???

 Elkezdődött hát...

Iskola, óvoda meg mindenek.
Gyerekek hatalmas táskákat cipelnek, szinte orra buknak vele. Mi lehet benne, mivel lehet tele?
Kicsi, kopott táskákra emlékezem, nem volt rajta csillámpóni, más gagyi mesehős sem.

Egy régi táskára gondolok:
Apám titkos bőr táskájának nehéz illata ma is orrcimpámban remeg.
Szekrény aljában volt a rejtekhelye, néha titokban kukkanthattam bele. Grafitok, tollszárak, néhány radír, aranyhegyű toll tanulmányi sikereiért.
Hol vannak már azok az évek. Unokáim új óvodába, iskolába léptek, bevallom izgulok. Hat éve már, hogy én óvodába nem megyek, de itthon azért meg-megtöröm a csendet. Új tanév és új ügyes "hétfői" gyermek...
Beszélgetünk, összevissza kuszálódott hangok. Első az" ELLLLL", ló, lila, liba, légy...
Leírni is gyönyörűség, ahogy igyekszik, ahogy akar. Ceruzát fog, rajzol, számol, nevet, játszunk, majd még egy kis zene is jöhet... Ősz van már - az évszakokat lassan meg kell majd ismernie. Boldog gondtalanság szemében villan. Nem fárad - azt mondja azért jön hozzám el, "mert mindent tudni akar" s időnk gyorsan elillan!!!
Rajtam nem múlik, elfut a hét, új hétfőt várva szorgalmasan készülök a "magányóvodámra".

Édes élet.... a "magányóvodában"....

 Hétfő délelőttöm az övé.

Miután mindent kimerítettünk - számolás, halmazok válogatása, környezet, íráselőkészítő gyakorlatok, kis torna, kis rajz, játék, versikék, tavaszi szél..., madarak fényképezése, s a többi...  Ő a konyha felé indult...
Nagyon szeret főzni.

 

- Főzzünk valamit...

- Ne főzzünk most, tegnap rengeteget főztem, van ebédre való, nincs kedvem - válaszoltam.

- Deeee főzzünk... Palacsintát, azt ne, azt már sütöttünk, de főzzünk valamit.
Szeret kavargatni, élvezi, hogy egyedül gyújthatja meg a gázrózsát.

- Mit főzzünk, de mit???

No eszembe jutott, hogy elkészítem a csokilikőrt a hétvégi vendégségre. De mit mondjak neki, ugyebár azt mégsem mondhatom, hogy likőr lesz....

Ilka nyaggatott, elővette legszebb mosolyát - mert az van ám neki!!!

- Jó, készítsünk csokikrémet - mondtam.

- Kinek, minek, mikorra?
Minden válaszomra új kérdés született.
- Vasárnapra??? Nem korai még? Ki fog hűlni, nem baj?!

- Nem. Éppen jó lesz vasárnapra.

- Addig hűtőbe teszed? Abból készíted Lili tortáját?

- Igen, persze! - füllentettem.

És kikészítettem a csokik közül a legerősebbet, 81%-os csoda finomat!

Megkóstolta, még megkóstolta, mééég megkóstolta.

Közben kimérte és összekeverte a kakaót a cukorral. Begyújtotta a gázt, a habverőt ügyesen forgatta az edényben.
Elővettem a tejszínt, kanálnyit nyújtottam felé, a többit óvatosan a melegedő masszára öntöttem, melyet precízen kavart. Tejszíntől maszatos szájjal nézte a sötét örvénylést.
Amikor már teljesen átmelegedett az edény átvette a csoki törést, kicsit kóstolt, kicsit tört és dobálta az apró darabokat a gőzölgő masszába, azért a szájába is jutott...

Olvadó finomság illatát szívva magába kérdezte - ezt is megkóstolhatom?

- Persze, de most nagyon forró, adj egy kiskanalat és arról eszel, ha kicsit kihűlt.

Így is tett és meglepve nézte az edénybe mártott kanálkát.

 - Megdermedt - mondta.

Megízlelte, aztán komótosan elmosta a kanalat.

Kavartam, illatozott.

- Még megkóstolnám, az ínyencséget.

Újabb kanálka, újabb kóstolás, újabb alapos kanál mosás, és kérdés tömkelegek.

- Meddig főzöd?

_ Amíg forrni kezd?

- Most jó - kérdezte az első buggyanásnál.

- Még számolok harmincig, s akkor jó lesz.

- Számolsz? Ez már harminc?

- Bólintottam, hogy mindjárt harminc, s magamban számolok.

Elkészültünk.

Elzárta a gázt, láttam nagyon elégedett, hogy észrevétlenül cseppeket csenhet még a habverőről. 

- De jó nektek! Gazdagok vagytok....

- Miért mondod ezt?

- Mert sok csokitok van.

Az óra háromnegyedhez közeledett.

- Kabátot vett, s még az ajtóból visszanevetett.
- Jó nap volt ma is. Jövő héten is jöhetek?!

Majd leszaladt a kertbe, megnézni a múlt heti borsó vetésünket.

- Tényleg nem látszik semmi, csak az, hogy duzzadnak.... (mármint a szemek).


Aztán, amikor már kiment a kapun elővettem a whiskyt belebuggyantottam utolsó cseppig a langyos krémbe.

Édes élet!

Köszönöm neked!