Számított utak helyett...

Lehajolok

a

sűrű ágak elől

arcomba ér mégis minden levél

karomhoz

simuló ágak

ölelkezve várnak

hajamba virágszirom akad

pirulva félrenéz a nap

lombok

dombok

vízparti léptek

gondjaid

sehol

minden csepp titkokról

dalol

selymesen súgja ez itt a ma

bársony terítéken

kínálódó

életes korona

sem

árnyék

se

bánat

pillanat tükrében egyedül megállhatsz

arcodba csapódik máris és felsebez az emlék

itt voltál gyermek nemrég

ez
a
part hívott

ezek a vizek

fél évszázad tűnt

alig hogy elhiszed

opálos fényben kitakart arcok játszanak

kagylók

kavicsok

homok

múlt időkbe vezető

ismerős

idegen

lábnyomok.