Minden szempontból TAVASZ!

DOBBAN A SZÍV

Dobban a szív...

Huncut

kacér

szívemig ér

fényt futtat szürkén ébredő tájra

mosolyt szór

fáradt közönyös világra

kacag

szalad

vizet borzol sivár partok alatt

színeket fest

aranyat mázol

didergő hajnalon az ég is lángol

belém karol

ölel

friss kacaját sohasem feledem el

aztán

ha
sötét arcát mutatni kedve támad

tép

szakít

rohan

ág reccsen

gally törik

s

tavaszi jókedvünkkel már el is iramodik

csal

hiteget

szeret

dobban a szív

illatába beleremeg 

vágyva vágyunk

bimbóra

virágra

nyakunkba csókoló lázas

lázadó sugárra.

Március 15 - emléke.

Piros - fehér - zöld!

Kopott zászlót ráncigál udvarunkban a szél.
A folyó nő, fut, szalad rohan.
Akár az idő.
Mindennek tavasz illata van.
Szívemben régi márciusok forró emléke nem lohad.

A láz, a tűz, az akarat - ledönteni korhadó tabukat!

Az utcán rohamkocsik álltak.
Mi arcunkat fordítottuk első napsugárnak.
És róttuk az utcákat.
Zengett ezer meg ezer torokból a kiáltás.
SZABADSÁG!!!
Gumibot csattant.
Könnyek peregtek.
De vége lett egyszer a gyilkos őrületnek!

Ma rügy pattan korán az ágakon.
Kokárdát tűzök, átnézzek fáradt vén vállakon.
Ott a szobor, lobogók libbennek, lebegnek...

Édes hazám szabadon szeretlek!!!

VÁRTALAK

Vártalak s megérkeztél végre

időnek előtte bimbó fakadt és a fű is gyorsan kinőtt

árkokban reggel lila szőnyegen magot kereső

éhes madarak

percek

peregnek

ritka gyöngysorok

egy-egy szem ha leszalad felidézi a tegnapot

bután fecsérelt szívidő

félre vetem most a mérleget

virágban nemesedő ágak

árnyak

fényhegyek

talányos holnapok helyett boldog perceket képzelek

selymes suhintással ölelő tavasz gyermekké tesz

kamasz lehetek

hempergető dombok ölébe kucorgok

hallgatok

társamul szegődő arcok emléke ringat

tépelődő bogár kezemen nem hagy nyomot

balzsamos csend kiválasztottja vagyok

vállamon megpihennek távoli elvesztett napok

fűbe fullasztom arcom

nyers földszag

néma sebeket szaggatok

szemek színét

elhagyott

édes

érdes nevetéseket

semmi mást csak a legszebb képeket

egy

simítást engedj még tavasz

őrült ölelést

ereimben maradéka lüktet régi zabolázott vágynak

végtelen szépséggel büntető virághad

lázak

fénycsikók trappolnak szívemen

patkójukon szikrát vet a nap

öleléssel táncoltat a reggel

szerelmes tavaszom megtaláltál

mióta vártalak.

(2017) 

Márciusi csalogató...

Tágul

fényesül a kép

szélesedik a folyó

zöld szalag

sebesen áradó

a

tél

kemény ostroma talán még visszatér

de

most rám kacag csalogatva a nap

kerítéshez állok

feledve

gereblyét

ásót

súlyos lapátot

és

nézem ahogy hatalmas hajó erőlködve tart felfelé éppen

s

szemben

is

villan egy csudakék fürge test a fényben

eleven

a

kép

habok

hullámhegyek

a

kert is megelevenedett

megérkezik a gerle

körbe száll párját keresve

lent

vakondok túrnak újabb kupacokat

kénsárga pille libben

mindenféle csoda történik itten

estére sajog a térdem

mert

meghajolok minden szirom előtt

selymek

brokátok

bokrok alatt bújócskát játszanak

ahogy

a

szív

tavaszról képzel valamit

 de

csitt

bolond szél támad

süvít

horizontra sötét felhőket kanyarít

arcomra cseppje hull

 egy

pillanat a szél elszalad s tovatűnik

márciusom első könnycseppje
is
nyomtalanul.