Anyámnak

Csak egy nap

egy
délután

árnyak feszülnek már
öreg

lombfosztott cseresznyefán

talán egy perc

hogy
homlokod

s

kéklő szemed

még felragyog

mázas bögrében friss tea

anyám

méz színű itala

csak egy perc
egy pillanat

leülni

még a fák alatt

kezedet

fogni

hallgatag

látod

most

is csak könny fakad

bocsánat

csupán

egyetlen szó

meg nem kapott útravaló.

Altató

Ringattál volna
itt vagyok
hold álmos
csikorgó csillagok
mézmázas
vadhajtás szívemen
átlépek
létpárás 

savanyú vizeken

ringattál
végadósod 

most vagyok
könnyborús
éjt síró
magányos
magzatod

elhagyott

virágok

tört

utak

tárt karok

ég felé

mutató

pillanat

ringatnám

fehér kis testedet

szóródó

eltépett szívedet

szorítom

szétmálló

kedvkoldus hitedet

kék

tűzzel

itatott

csoda nap szemedet.

Anyámnak - három év után.

Mama

 Fehér habvirágba csókolok
ránevetek
minden orgonára
nyírfa törzsére
kis jelt karcolok
arcom fúrom
labdarózsák szirmába

 májusi zuhatag
tobzódó tavasz
fényében
 Te
 rejtezel
árván
árvácska
margaréta
is
markomban marad

Mama

könnyet morzsolok
kertembe szél futott
üvegcserepet
visz
a
víz

 kéken tükrözi

 szép szemed világát

 neked ültetem

   száz szám tündér virágaim

rólad susognak

 ma is

                       illat muzsikát                      

 nagyra nőtt

bódító széthulló jázminok

kiáltanék

némaságom hallod

elrabolnak
 téged

 fényárban fürdő

sugaras hajnalok!

Gyermek vagyok

Gyermek vagyok
vének bőrébe bújva
pislogok
kusza
érthetetlen
világok felé

kapaszkodnék
beléd
szülő kezed
simítása nélkül
arcod
távolodó fénye
szemem sarkában
könnyben egyesül

gyermek vagyok
elvesztettem
féltett kincsemet
virágaim
mind
mind
porba törtek
sáros
időtlen
utam
tavaszainak
vége

őszeimtől
szűköl
még
létporos szívem
keresni kéne
egy újabb
szép
ringató napot
míg
életkalapom
karimáját
bolondos
vágyak
maszatolják össze.