Ki
ki
ki
csodálni hogyan kezd a világ
újra
színesedni
még
komótosan
kedvetlenül
éji sötétbe több ború vegyül
feketés szürke az ég
sehol szívvidító korai kék
torpan az ecset
elkelne némi bíbor
és
rögvest bele is hullanak a cseppek
bordók sem olvasztják percet
a
folyó izzik szinte serceg
pillanat parazsát lopom
bársony és arany permet
hajnalomba végre ejtenek
néhány parányi sziporkázó pettyet
fejedelmi pompa
élet és halál
vajúdó
hasadó egek
kitáguló őszi vérerek
születőben a fény
öreg füzesek felett
hiába a nyár utáni bánat
éhes sirálycsapat
habtollú madárhad
hajnali pompára ügyet sem vetve
sivalkodó hangon
belehasít a mennyei csendbe.
