Dies diem docet.
Partfal, ahonnan különösen szép a világ, kitekintesz és szinte mindent máshogyan látsz.
Partfal
Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!
Nehéz szavakba foglalni mit érzek, amikor a kertre nézek. Locsolás, locsolás, locsolás... És mégis... Ki tudja meddig tart még a perzselő hőség, s ki tudja mi marad belőle. Néhány virág és bokor még bírja, másokat mintha lángszóró perzselt volna...