A kéményből pottyant csomag bontogatásához úgy fogott hozzá Mikulás, minta ő is gyerek volna... Mi lehet benne?- ezt találgatta, és nem bíbelődött a csomók kigubancolásával, hanem kedvenc borítékbontó kését vette elő. A késpenge hegyes volt, s nagyon éles. Egy nyisszantás és az első csomagolópapír lehullt a földre, de alatta új és újabb papírok sorjáztak, s hosszas bontogatás után már-már szeme elé került a látvány... Egy doboz feküdt az asztalon, lehántva , szanaszét hevertek a papírok. Mielőtt a tetőt leemelte volna róla a keze megállt egy pillanatra és elképzelte, hogy mire is vágyik legjobban, Ő, aki életében számtalan kívánságot teljesített már, gondolatban végig futott évről-évre bővülő kívánságlistáján...
Szatmári szilvalekvár... - gombóc készülhetne belőle, persze legjobb lenne, ha magát a gombócot rejtené a doboz. Kiváltképpen áhítozott másnapos gombócra, házi prézlivel, a lényeg, hogy íze olyan legyen, mint, amilyet csak a Mama tudott, kerek, tökéletes gombócok, vajon pirult morzsával... a maradékból suttyomban falatozni a kamrában, az volt a jó...
Narancsos keserű csokoládé, vagy egy üveggel a legfinomabb, kevés héjjal készült narancslekvárból...
Libatepertő.
Kacsamáj, finom, lila hagymás zsírba merülve.
Egymás után maga elé képzelte a vágyott finomságokat, mígnem a gyomra korogni kezdett.
Lehetne benne egy hosszúúúúú piros sál, olyan hosszú, hogy háromszor körül tudjam tekerni a nyakam körül, milyen jó is lenne, amikor a rénszarvasok versenyt száguldanak a széllel, és én nem vacognék közben, hiszen a sál jól megmelegítene.
Vagy lehetne egy új varázspálca, kissé kopottas már ez, amit a nagyapámtól örököltem. Igazság szerint néha meg is makacsolja magát, s előfordul, hogy egy-egy kívánság nem tetszik neki... és akkor hiába mormolom újra és újra a varázsszavakat. Mintha azt válaszolná, hogy fityiszt az orrodra, azaz a lehetetlent kívánó orrára.
Kopottas a mindent látó messzelátóm tokja, egyszer majd elszakad és akkor mivel látok el a világ túlsó szegletébe?!
Az idő szaladt, de Ő csak forgatta és nézegette a dobozt, anélkül, hogy kinyitotta volna és sorjáztak a gondolatok. Többségük egyszerű és könnyen teljesíthető lett volna, ha Mikulás elmegy a legközelebbi boltba beszerezhette volna a soha ki nem fogyó pillanatragasztót, a virgácsra való arany sprayt, vagy az örökétig elegendő téphetetlen zsineget, a foszforeszkáló tollról nem is beszélve, hisz manapság már az is kapható minden valamirevaló szatócsboltban.
Csakhogy! S ez a legbosszantóbb, hogy mindig vannak csakhogyok...! Csakhogy a Mikulás házától minden üzlet, minden bolt nagyon messze volt. Minimum félnapi járóföldre, s a hóval vastagon belepett erdei utakon trappoló rénszarvasok sem tudták lényegesen lerövidíteni az időt. Sőt! Egy idő után nyafogni kezdtek, hogy éhesek, szomjasak, kikunyerálták, hogy fékezzenek le a legközelebbi széna falatozónál abrakolni. Ebből aztán sok jó nem szokott kisülni, mert a FANCI falatozó, ahol rendszerint leghangosabbra csapott a kunyerálás, éppen félúton volt, s ha ott megálltak akár el se indulhattak volna. Mindenki tudja, hogy a FANCI falatozóban kapható a legjobb (!) almás rétes, aminek nem lehet ellenállni. Míg a rénszarvasok finom füvet ropogtattak, mely a nyári tarka rétek illatát idézte, addig Mikulás szerényen betért a jó meleg terembe és kért egy rétest. A folytatás maga volt a bűnös tobzódás... A felszolgáló nyomban felismerte a kuncsaftot, naná, hogy felismerte, hiszen ki más mászkálna piros prémes kabátban csengős kampós bottal errefelé, vagy akár máshol is a nagy hegyek jégcsipkés világában?! Nos a rendelés felvétele után a felszolgáló lelkesen újságolta a konyhafőnöknek, hogy milyen jeles vendég érkezett. Konyhafőnök kötényt le, tálcát kézbe, legfrissebb újdonságok tálcára és már sietett is a vendég asztalához. Addigra már a fahéjas, almás rétes ott illatozott Mikulás előtt egy szép kis kék szegélyes tányéron.
Ne! - kiáltotta az ízek nagybecsű tudója. Ne harapjon még bele drága Mikulás bácsi, előbb kóstolja meg a legújabb találmányomat! - s ezzel a dúsan rakott tálcát szerényen az asztal szélére helyezte. Volt azon a tálcán minden, mit szem és száj megkívánhatott... új finomságok és régi kedvencek egyaránt. Kardinális szelet, káposztás kifli, karamellás tepertős csiga, és nagyanyóféle mézes krémes -természetesen csokimáz mentesen...A híres vendég pedig hiába szabadkozott, hogy ő csak egy finom rétesre vágyik, a tálca felől lengedező illatok kikezdték orrcimpáit, s valami halk, mégis sürgető hang üzent a gyomra felől... KÓSTOLJUK MEG! KÉRLEK! Ettől a pillanattól a Mikulás már nem tudott uralkodni torkosságán... Bár a rénszarvasok már tele bendővel, indulásra készen ácsorogtak, egy idő után egykedvűen megállapítva, hogy már MEGINT nem lesz semmi a vásárlásból, félrehúzódtak egy szélvédett helyre, aztán meg le is heveredtek a puha szalmakupacra, s hamarosan csendes szuszogás jelezte, hogy elnyomta őket az álom. De bent nem állt meg az élet! Mikulást ellenállhatatlan vágy kerítette hatalmába, hogy megkóstolja a finomságokat. Csupán arra kérte az ízmestert, hogy egy-egy kockát tegyen a tányérjára mindenből, a többit pedig csomagolja be a krampuszoknak. Mire ebből is, abból is evett egy falatott a nap már delelőre hágott, s a fali kakukkos órából ki-kiugráló kakukkok vígan rikkantva figyelmeztettek az idő múlására. Amikor a szusszanni is alig bíró Mikulás kioldotta derekán a szíj fényes csatját, no akkor érkezett el a heveny lelkiismeret furdalás perce. Pirulva tekintett a tányérka szélén billegő morzsákra. A teáskannából áramló gőz elpárásította okuláréját, s a zsebéből előkotorászott zsebkendő mellől ölébe hulló papírfecni ébresztette rá, hogy más megint NEM... Hogy már megint nem jut el a boltig, hiába kaparászták fel erre a fecnire a krampuszok a bevásárlási listát. Lőttek az örök irónnak, az arany spraynek, a téphetetlen zsinegnek, a glitteres ragasztónak, és mindennek. A kaján kakukkok kifecsegték, hogy két óra van, s hiába indul tovább a szánkó, hiába sürgeti majd gyorsabb tempóra a szarvasokat, zárás előtt tuti, hogy nem érnek oda. Így hát Mikulás szó nélkül visszagyűrte zsebébe a fecnit, megtörölte párás szemüvegét, végig simította gyöngyöző homlokát és kérte a számlát.
De mi van a csomagban??? - kérdezhetnénk, a válasz sem késlekedik: TÜRELEM - hamarosan megtudhatjuk.
