Partfal
Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!
2023. február 28., kedd
BÉKE?
2023. február 27., hétfő
Ercsi Fotópályázat II. - Ercsi épített és természeti értékei
Vers a 157-es képhez
2023. febr. 4.- a vers keletkezése. A fotó készítője, mint most (2023. 02. 27-én) megtudtam Fekete Gábor. |
2023. február 26., vasárnap
KÜZDELEM
Van aki érkezik
s
van aki távozik
olyan is akad aki még álmodik
van aki küzd
remél
vágyakozik
folyó árad
szél tördeli vén fák elszáradt ágait.
Van aki lázad
apó zöld kardja
avarszőnyeggel küzd
míg virágba borulnak
árterek erdei.
És
van aki kitartott
hónapokon át
most
hullatja el selyem fénnyel áttört
szomorú szirmát.
Van aki eltévedt
kopott házak tövén
kapkodva bimbót hoz
feledve a telet
hosszú tavaszt remél.
Hálás szívvel térdet hajtok a lét csodáiért.
2023. február 23., csütörtök
Unokás...
2023. február 17., péntek
SZÍV LESEN
SZÍV LESEN....
2023. február 14., kedd
Bolondozás... Bálint napon.
2023. február 12., vasárnap
IDŐRÉS
IDŐRÉS
SZAKMÁR
Visszahúz pillanat
őszi szélben meghajló fák illatterhe alatt
rohanó jelenből kilépek
érzem múltam támad
valahol emlék töredékek várnak.
Időrés hasad reped
est és sötét
köröttem fekete a föld és az ég
kezemben zománcos kanna
tej csorog majd belé bánatos tehénke adja
csurranó cseppek
szomjas számban megédesednek
de hol van az még
aprócska lábam csúszkál
csizmát zabáló embernyi sárban
vén vályogházak árnyékában
petróleum lámpa fénye
istállóablakból veti szét sápadtan hallgatag körét
gödrös út csupa hepehupa
lábbeli leválik kapca hull
kisgyerek bajlódik itt lenn
kerítésen túl éhes kutya láncra kötve vadul
kukoricakóró a járda
irgalmatlan szél kinőtt lódenkabátom meg-megráncigálja
tejért egyedül megyek
lépegetek tengerré duzzadó sárban
kora esti magányban.
Szívcsendben
kegyelmesen megnyílik az ég
angyalok szárnya villan
osztozhatok különös titkaikban
árvaság és magány
sóhajt szülő vágyak
könnyedén libbenő messzi angyalszárnyak
fehéren lágyan pehely kering
hó hullik végre
dermedt kézzel kapkodok érte
bámulom a csodát
átlépve minden jéghártyás tócsát cuppanós pocsolyát
vaksötétben lépést nem véthetek
kendőm szélén megülő gyémántszemek
megmelegszem majd jó szagú istálló párás lélegzetében.
Átölet a múlt
hatvan esztendőt ugrottam hátra
érintésével alig tud visszacsalogatni
vállamat karoló őszi nap bágyadtan ölelő sugára.
Elkóborolt sorok... 2.
Elkóborolt sorok... 1.
Muzsika és vers.... 2021. 01. 09
SZÓ ÉS DALLAM
2023. február 7., kedd
2023. február 6., hétfő
ÁLMAIM SZÍNE
Álmaim színe ibolya
anyám
szerény szép mosolya
fáradt kezével
igazít
sorskerekemen valamit.
Álmaim színe fekete
kemény sorokkal van tele
csupa
atyai intelem
hogyan vezessem életem.
Álmaim színe csuda kék
óceán habos ölelés
sóhaj szakad
és
itt
marad
csókod nyoma
szívem alatt.
Álmaim színe
robbanó
új napot váró földlakó
túlparti karcos ág fölött
hajnalom
bíborba öltözött.
Álmaim színe
hófehér
ezüst hajam
párnához ér
kétség
fáradtság félelem
rövidülő út
mi lesz velem?
Álmaim színe
óarany
perceimnek nagy ára van
súly
nehezék és kegyelem
helyre döccenti életem
mindennapi feladat
van még dolgom a nap alatt.
(Vers válasz Petrik István hajnali versére)
2023. február 3., péntek
Mintha mégis...