SZÜLETÉSNAP

 

Ne csak a bánat...

Söröm nincs itthon

borból is csak egy kicsiny pohár

telt meg

az

est

sötétbe hasító

fényes lámpásainál

és

egyedül

konyha közepén állva

megköszöntöttem magam

néhány kortynyi rubinszín

vörösbor csillogva csorgott

karcsú üvegpohárba

se

nóta

se

csókok

se

boldogságról szóló kiáltvány

 

 néhány gyors korty

felcsapó szempára

s

mosatlan kupacok közé került

a 

törékeny pohárka

kályhámban

fáradt dalocska égett

duruzsolt a tűz nekem 

valami

csontba hasító gyönyörűséget

és

növényem is meggondolta magát

szerény bimbóiból lett számtalan

pazarló szirmát szétterítő virág

 

vadlúd csapatok messze sötét felé szálltak

közben egymásnak át-átkiabáltak

folyó vize kékült

őszi derűben cikkanó sugárfonat

boldogság és bánat

egymásnak szelíd részvéttel

 helyet szorítanak

 

 arany seprűk

rőt barna avarban vígan kotorásznak

cincogó csend kaparászik

fürkészik szívem bújócskázó fények és árnyak 

még ringatnak lágyan ünnepi zümmögő vágyak

de 

röppen a perc

fogy az idő élet éhesen

mit adhatok még magamból

neked

s

e 

felemás cipőben csatangoló

bolond világban

mit akar adni az Isten még nekem?!

 

SZÜLETÉSNAP - SZIRMOKKAL

Körbe - körbe

keringő évek

felbukkanó

halványuló

képek

fehérbe

s

zöldbe

öltözött világ

sirályok vijjognak

pattanó bimbókat ringat óvatosan az ág

állnak a percek

tükör simul

leheleted távoli ablakon ejt foltot váratlanul

sóhajod elől elbújt a nap

bicsakló hangodban rejtőző indulat

minden

idomul

szél karol esendő fákat

csupa lágy selyem

csoda

ismerem

itt

és

ott

hajnalunk felleget oldoz

mozdul a kép

belém kap valami

elveszett tavaszok kesernyés illatai

könny helyett

szirmokról

lassacskán

vízcsepp is pereg

koppanó száraz a rög

kövér felhők fölött

tekergő pára lebeg

megannyi évtized

számolni is alig mered

fények

és

árnyak

 rongyolódó vágyak

ezerszer visszahívott

évek

szívünkhöz tapadó múlt

s

a

szirom csak hull

vállamra

szádra

szemhéjunk alá szorított

álmodott

     világra...

/Isten éltessen K. L.!/

Született március huszonkettedikén... - köszöntés verssel és virággal...

 

 

Kezemre nézek

számolom a barna foltokat

apró karcolások

földi

lenyomat

cipőmről a port még este leráztam

talán itt voltatok velem álruhában

dunai csillanás

hajó vetette vízfodor

légbe kapó sirályok szárnyán

villanó

fénymosoly

itt

álltatok

hátam megett

figyeltétek hogyan teszek - veszek

gereblye

ásó

száraz ágak bogak

hajoltam

emlékeztem

mellkasomban fájó lenyomat

térdelve

hosszan figyeltem
minden
bogarat

rejtőző ibolyát

krókuszok szirmát becéztem

kékek

narancsok

lilák

ti vagytok nekem az éledő világ

selymeteken

arcuk

átragyog

lesöprik vállamról a kései bánatot.

 

/Apám születésnapján./

Ellentéteim

 

Tűz pattog

falánk lángok

ölelik

át

a

fát

akáchasáb

megadón tűri

a

heves támadást

ropog

remeg

kékes

a

fény

letérdelek

nézem

halálból

miként

születik

meleg

és

fény

kint

szürke

köd

csend

pára

mezítelen fákra feszített paplan

jelzőlámpák fényinél

hajók

hasítanak habot a pirkadatban

múlik és kezdődik

az

élet

gyertyáim libbenő lánggal táncolnak a falon

felfestett jeleik

arcodra hullanak
feloldják a sötétet

érinteném

szemedet

szádat

 mosolyodat újra akarom

megolvadt cseppeket

barnult képkereten elmaszatolok

gyermekké tesz a hála

szelídülten ringató évek

hiányod ellen  hiába lázadozom.

/Anyám - született december 13-án.)

Születésnapodon...

Játszódás

Hallgatom a csend hangjait

játszanék veled újra valamit

lépek

rég megsárgult képek

őrzik arcod szelíd vonásait

játszanék

erdőst

benne patakok

földje alatt gyökér kanyarog

nem a hazánk

játszanék dombot

vörös

barna

lombot visel a táj

nézünk ékes egek felé

szemed színével felesel a kék

játszanék mezőt

kerek szigetet

búzavirágos kertek keresek

nevetek

cipődet ott ahogyan könnyen leveted

és

szaladsz

réz hajszálakon bicsaklik a fény

átúszol időtlen tengereken

várlak bárhol

bármelyik parton

gyanta illatú ligeten

napsebzett vállad krémekkel fürdetem

kezemre hull valami égi-földi permet

míg

veled

játszom

magamnak

százszor

ezerszer

visszaperellek.

(Született december harmadikán drága Katikám.)

Születésnapodon

 

Korai

ébredés

álomhasító sóhaj

takarom nehéz
mintha igazítaná lengén könnyű karcsú kéz

bársonyfeketén gyászoló világom

csillagsziporkás szemeket
idéz

tiéd

az

ébredés

tiéd

e

nap

emlék

emlékre

hullik

viharban

szélcsendben

hallgatnám távoli tiszta hangodat

egy
régi táj

egy
régi pad

karolnám fáradt vállad

soká

csodálnánk ahogy hegyinek közt
olvadó aranyba
bukik messzi le csendesen a Nap.

Drága Katikám!

Ma lennél hatvanhat éves.

Hiányod kimondhatatlan.

Bandi

Születésnapost ünnepeltünk ma!
"Kisfiam" 21 éves!

Együtt voltunk - a nagy család, fogyott a sok finom falat.
S ezek a rosszcsont "kölkök" ugratták egymást rendesen!
Gondoltunk szeretteinkre is, akik távol voltak, s azokra is, akik többé már nem lehetnek közöttünk.
Unokák aranyozták be a borongós délutánt!

Apró csellel a fatörzstortát átlényegítettem csokisra, /semmi flanc/ - az elfuserált mufflon /maffin/ finom rakott vanilliás, tejszines sütivé változott, a máglyarakás maga volt a tökély, hála a zamatos rónafalusi almának!


Ki-ki kedvencéből és az étkekből kapott útravalót!
Már csend és rend honol a házban, csupán az édes illatok maradtak itt nekem!

I. F. születésnapjára

Bársony tavaszom
régi ékeit
mind iderepíti a szél
szavak
mondatok
s
elfojtott sóhajok
szívszemüvegen
újra látszanak

párás
homályos
már az a kép

mégis
azt súgom
neked
nem elég!

Új tavaszok
versek
színes szavak
életedben
szívárvány színben
soká játsszanak!

Szeretettel és barátsággal!

Születésnapodra

Párás légben remeg

ma

rózsám törékeny

sápadó bokra

fergeteg jön

égből szakadva rám

szürkére satírozott túlpart előtt

habzuhatagban

áll

vacogva

szűzszemérem fehéren

gyászoló

cseresznyefám

madarak repülnek a kertbe

Duna felett

sirályok kerengenek

eső lesz

vagy

jég

is

még nem tudom

visszaszelídült

tomboló vad tavaszom

virág zakatolása fogva tart

csak úgy mint

a

meg sohasem unt emlék

képek kavarognak

szívemben

bandukol a bánat

csókod íze

már elérhetetlen

sikoltó sebhelyes varázslat

nincs bocsánat

csend csend

dobol idegszálaimon

forró utcákon át

keringett időtlen táncunk

folyók fölött

ölelt kacagva

az

élet

most lehajtott fejjel

cipeled bánatod

felkarcolt hitünk

rongyait

magamban

újra

simogató

bársonnyá foltozom.


https://www.youtube.com/watch?v=--8Ek2omU2k 

Ha még nem is a századik

Ma van a ....

http://www.youtube.com/watch?v=hi3pbtrqy70