Mint régi mese
mint gyermeki álom
hótakaró csillog a hajnali tájon
puhán
habfehéren
bársony takaró nyújtózkodik az éjben
nincs
ránc
nincs
folt
nincsen sehol piszok
angyali csendben a világ megpihen
fáradtan szuszog.
Egy
pillanatot képzelek
gyönyörű mesét
hogy
béke van
elhallgatott minden fegyver
könnyhullás után
tűnnek az árnyak
foszlik a sötétség
szűnnek a harcok
megtisztulnak kormos kezek
fekete arcok
rongy
tűz
rettegés helyett
tisztul a lét
s
minden gyermek párnára
hajthatja fejét.
Megváltásért esdeklő imák
törik át a gonoszság falát
s
fentről a válasz meg is érkezik
hull
hull a hó
s
szívünkben a békesség
végre megszületik.
