Kaláris

                                                                             

Kaláris

árokpartra

rétre

hulló

vöröslő gyöngyszemek

káprázatos sora

ártatlanul
hittem
én
ostoba

karcsú szálairól 

nem jut eszembe

többé
soha

izzó szerelmed

lángos

lávanyoma

kaláris

szirom remegés

bőrömet

pettyező

buggyanó nevetés

nyakamba hulló

fekete sóhajok

pirosban pompázó

vágyódó mondatok

éden

ébren

már gondolni sem merem

széttépi szívemet valaha még

pipacs sziromban

tobzódó édes szerelem?!

 Pipacs- Szakcsitól

Pipacs

Pipacs

buggyant a szó számon

szédült tavaszunk

összekuszált léptei

pipacs

akác

orgona

illat

tobzódás

orgia

métely

szívemben éket verő őrület

térdet koccantó

tűnni látszó

vágylángos
tűztánc
 révület

pipacs

kehely

lenge légben felcsapó mámor

ölem éled

s

Te

bódultan

meghatódva
szívszavakkal játszol

szirmok

selyme megszakad

míg
eltakarom

éhségtől vonagló

parázsos arcomat.