3.
Kívül
és
belül
a
csend elmenekül
halk
törékeny cseppek
ablakomra úja peregnek
vak sötét hajnalom
kényes üzenetét boncolgatom
kályhába már fahasábot tettem
álmaimat szélnek eresztettem
finom
alig hallható pattogás
falánk a láng
belekap
belekóstol
a
száraz ágba
hallgatok
külső és belső
elszabadult
világra
elvadult jószágaim mind ketrecbe zárva
szoktatom magam
visszasimulok
lelki priznic űzi a lázat
megfojtom
szívem
ha
lázadni kedve támad
pattog
zabál
pereg
olt
bolond vagyok ki tüzet csiholt
és
döbbent riadalommal nézi
ahogy
a
láng
mindenét mohón felemészti.
