Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: utazás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: utazás. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. február 1., kedd

KÉPEK

 Képek szavak nélkül, repülés, rohanó napok.

(Január, öröm és bánat, ajándék napok)
















2018. május 23., szerda

LÉPÉSEK....


Lépések
hegyeken és tengereken át
órák
napok
kitáguló világ
sziklák közt bukdácsoló patak
keskeny úton
ősi lábnyom maradt
múlt ösvények kanyarognak
rájuk léphetek
 már-már rám zuhanó hatalmas görgeteg

színes kendők
virágos terek
illatár
és
névtelen sziget
szirmok selyme simuló szőke fényben
fehér hajó karcsú teste villan
kékre festett tengernyi messzeségben
pálmák
fenyvesek
kopár hegyoldalak
hófödte csúcsokon megbicsaklik a nap

 idegen
szavak
mondatok
távoli zenék
magamba gyűjtöm ritmusát
és
ezer
káprázatos
színét

sötét éjben
surranó folyók
fáradt vándorok
ismeretlen földi létbe
belekóstolók...






2017. december 11., hétfő

Betoppanó...

Zakatoló életvonatok
kattogó kerekek
őszi napfény bágyadó sugára
utasok
szűkség
szükség
szürkeség
szorongató semmiségek
fakó kérdések
válaszok
ülőhelyünk foglalása

aztán
új
szavak
áramlanak
színek kerülnek sematikus palettára
bogak és ágak
más fényt adnak egy széthullani készülő világnak

mire a vonat céljához ér
olvadó szívkohó
száz
ezer
szikrával
robban
éled
az
élet

kaján mosollyal figyelnek angyalok

nézd csak ott azt az alakot
ereiben
táncra perdülő vérlemezkék
átpirosítják majd a reggelt és az estét
bágyadt
testében
vadult sejtek
késő ősszel tavaszról feleselnek

egy
út
két
utas
évtizedek tompa máza reped talán
egyetlen kérdés akad csupán
örömmé lesz-e a kései ajándék
élete
csendes
alkonyán?!
/Z-nek barátsággal/
Utazás az ismeretlenbe...