Meggondolatlanul....

Meggondolatlanul...

Pára száll a víz fölé

köd bóbiták

pamacsok

szürke reggel

haldokló hóvirágszirmok földre simuló szára

méregzöld vonalat fest a semmi világába

mindig ez a korai ébredés és mindig a vágyak

palettát készítek magányom matt világának

festék

ecset

nincsen sehol

homlokom mögött száz ábránd lohol

cinóberek

indiai sárga

rezeda

dobban szívembe és ragyog

öleljenek át kékekkel összemosódó szédült hajnalok

partunk szegélye zöld tűzre váltson

sírva és zokogva

hajoljon vízre a fűzfa selymes lombja

vajúdás

újjászülető roskadozó pompa

hulljon tavaszi kitárt ablakomba

a

föld letépve kopott rongyait
fürgén takarja el pőre hajlatait

szemérmes friss rügyekből levél szülessék

s

az

égen meggondolatlanul ömöljön széjjel

gátlástalan azúr színű festék.

Hófehérke...

Elkészült a nagy mű, s az alkotó továbbra sem pihen...

Megtörtént a konyha, előszoba és fürdőszoba festése.
Konyhám - ma még - idilli képet mutat!
Meg kellett örökítenem, hisz jól tudom csupán múló ábránd, hogy mindig ilyen szép, szinte autentikus legyen...

Holnap a további két helyiség következik, s lassan helyükre kerülnek a dolgok.
Aztán szeretnék kivenni egy kis alkotói szabadságot....

Képek jönnek még.