Szökik az emlék
lándzsás fűszálon törnek a fények
hiába keresném
régi képed
mosolyok
érintés
aranyos keretbe zárva
árva vagyok árva
kopott sóhajjal sirathatnálak
könnyek
perdülnek
ellök a puha párna
májusi
magányban
felszálló pára
bimbók
bogarak
balzsam
itt
lapulsz
széthulló vénülő szavakban
felfeslettek a régi léptek
évek repülnek
egyszerű képlet
számolom
magamban
hány éve is
mondat morzsád
élni tanít.
(nyolc éve már.... hiányod szívembe hálni jár)
