RÉS
Rabság
kísértés vagy bánat
hátat fordíthatsz e megzakkant világnak?!
Toporgok az ócska fedélzeten
hideg a korlát
didereg a kezem
gyalulatlan deszka talpam alatt élesen nyikorog
befelé nézek dacosan
mit bánom az örvényt mely köröttem kavarog
de
valami furcsa hang megtöri a csendet
vadludak húznak dél felé
egyikük leválik s körbe száll
elveszett társakat kereshet
a
kormoránok fekete seregének
hevenyészett V-jét is látom
vadkacsa bukdácsol távoli kőhányáson.
Ég és föld közötti résen
sugár hasít
felhők közti őrült messzeségben
a
nap visszaküldött kegyelem aranya
arcomat súrolja - nekem üzen a ma.
Alattam kavarognak a habok
nyílik a szív
súlyok mint a pelyhek
engedem hogy sodorják
csodává lett percek
szépség szerelemmel
töltekező világ
felmutatja alkonyi reménység pompás áldozatát.
