Felettem bársony feketeség
földön
ágon
néhány pihe
belehullott
a
a
semmibe
fekete
ég
csend
és
sötét
a
a
szélkolomp még hallgatag
végig járok létpartokat
talpam alatt reccsenő jég
folyamszegélyen
szegényesen
tört kagyló múlt
nyomát
nem lelem
hajó dohog
messze
tova
széttört csendmázas kupola
feketeség
egy
lámpa
ég
ablakperemén ringatózó
halvány játékú
parányi
fény.
