Szürke homályos még az ablaküveg
csend
libben
cirógat és csitít
a
színek még alszanak kicsit
bennem sem zakatolnak
nyugtalan szavak
messzi füzek hajladozva
barkát bontanak
minden mese
tegnappá válik
sötét hajók messzire viszik
összegubancolódott
furcsa álmaink
hagyj nekem
valami kincses útravalót itt
partok
ösvények
szirom és illat
megőrzik hóbortos titkaink
új fények öleljenek át
s
táruljon ki ismét a nagyvilág
ujjbegyeink
lüktető erek
minden kacatot elengedjenek
fut az idő
pereg
pereg
egyre csak pereg
elhibázott búcsúzások
elvétett léptek és szavak
bilincsek
láncok mind lehulljanak
északi szél
vad nótát fúj hevesen
rügyek vacognak
riadt szemérmesen
engedetlen
kalimpáló szívek
fényért
melegért
jóért
esdenekoldozz fel
szabadon szikrázzék a szó
engedd hogy öleljen a nap
higgyük hogy a holnap
lesz még boldogabb.
