Nyár elvitelre... 4.

 Begyújtottam tegnap estefelé. Lehet, hogy csak a szívem fázott, lehet a színes lángok parádéjára vágytam, ahogy felzabálják a kályhabendőbe tömött sok-sok papírt. Frissen tisztítva várja a masina a megterhelést, tegnap csupán előjáték volt. Előjáték, mely finoman kényeztette lábaimat, míg bokámon felfelé kúszott a heves lobogás melege, s a tűz színeit csodáltam  - még egy pillantást vetettem a nyárra. És gondolatban átválogattam a képeket, nagy örömömre valahogy a felhőbe töltést is megoldottam, így a blogra kerülhet a negyedik porció. (Hogy ne legyen mindig, minden tökéletes - ügyetlenül belebabráltam valami másba a telefonomon, így míg rá nem jövök a megoldásra egy darabig "vízjeles" képeket produkál szegényke...)

Jöjjenek hát a képek és az emlékek! 

Balatoni vitorlázás... soha eddig így nem voltunk együtt! 

Kilátókból bámészkodás. 

Csobbanás.

 Lepkék, szőlők, illatok, ízek és mindenféle törékeny szépségek... összevisszasága.

 

 

Isten veled nyár...!

Remélem jövőre újra találkozunk. És lesznek tavak, kilátók, völgyek és hegyek... És lesz tenger, szikla, barát, jó bor, koccintás, ölelkezés, öröm és sok-sok nevetés! S a bánat addig is tartózkodik attól, hogy lábát túl sokszor betegye életünkbe!

 

 

Nyár elvitelre... 2.

 Legkevésbé sem értek a technikához...

Boldogult kamaszkoromban tüntetően kezembe sem vettem a fizika könyvet. Talán Zsuzsa tanárnő irgalma, vagy némi szerencse mentett meg a teljes elbukástól. Emlékszem 150 oldal várta szomorúan a könyvben, hogy egyszer-egyszer belelapozzak. DE én karakán gyerek lévén nem engedtem a nyomásnak! Félre innen fizika, félre reáltárgyak! Mindez annak fényében érdekes, hogy nővérem éppen az ELTE fizika tanszékének volt kiváló diákja, apám, bátyám is reál oldalon tette a dolgát. Presszió volt bőven, rossz jegyek is akadtak  nagy számban. Kitartó voltam mégis, így ma is homály fedi miként mocorog az áram a vezetékben, ki is az a Katód, meg az Anód?! Hogy jutnak el a hangok A-tól B fülébe...?! Minden, ami technika számomra örök rejtély marad. Füllentenék, ha azt állítanám, hogy 50 év alatt bármi is megváltozott, ugyanúgy kínaiul hangzik ma is a kütyük működése. Így azt sem tudom megfejteni milyen bizgentyűt állítottam el, hogy a képek nem kerülnek fel folyamatosan a "felhőbe", azaz a fotótárba.

De, hogy most valamit megpiszkálva megmoccantak és legalább szeptember hatodikáig bepillantást engednek a "múltba" gyorsan bepakolok ide is néhány képet, hogy emlékeztetőm legyen mi is maradt meg röpke nyaralásomból. 

Az idei dunsztos üveg nem kell, hogy nagy legyen. Nem gyömöszölök bele hatalmas sziklákat, ahová felkapaszkodtam, nagy-nagy sörös korsók, méregzöld fenyvesek, hegyi patakok, teleki margaréták, maroknyi málnák mind kimaradnak. Képtárakat, idegen tájak ismeretlen szavait, városok tornyát-bornyát, vízesések moraját  sem löttyintem fel tengerek sós vizével, hogy tartósítva legyenek.

"Eccerű" magyar szépek kerülnek a röpke nyaralásból elspájzolásra. Balaton, Bakony, Pápa megvillanása. És a csúcs! Két óra a csodálatos vízen, egy vitorlás tatján kapaszkodva, s amennyire lehet égre, vízre, mélységre és magasságra szűkítve, azaz tágítva azt a 120 percet. Lehet, hogy mások számára furcsa, de nekem a pillangók bámulása, vadnyomok felfedezése, vagy egy gém társaságában töltött félóra a nagybetűs KIKAPCS! Köszönöm nyár, hogy szeptemberi búcsúzkodás közben megleshettelek! (Amint rájövök, hogyan tölthetem fel a most még hiányzó képeket azok is láthatók lesznek.)

NYÁR ELVITELRE!