ESTE...

Szuper hold vagy valami...

csak 

a 

kompot zaját hallani

és

rohanni kifelé

hogy

lássam és hosszasan csodáljam

a

lehulló bársony éjt

hogyan

hasítja

szanaszét a fény!

 

ÁLMODOTT MESÉK...

Hatalmas az ég

elkezdődött az augusztusi parádé

millió csillag villan

elmerülök távoli gyönyörű titkaikban

míg az égieket csodálom

visszaránt ostobán a földi világvég
kérlelem

hívogatom de nem jön közelebb az álom

messzi még dohog egy nagy hajó

reflektorok fényei végig siklanak

bokrokon

fákon

valahol zizzen egy levél

madár motoszkál az ágon

megindító neszek

nehéz elhagyni e poros létperceket

kapaszkodnak erősen

sisteregnek a napi gondok

aludnék végre

mindent felejtő bolondok útjára lépni volna jó

kell hozzá valami

ringató

valami

édes

mi lenne jobb

arcodat újra ellopom

az

utolsó ébren tartó képhez

tolvaj a perc

egymásba fonódik való és álom

mosolyodat mutatja

a

belső vetítő

óriási vászon

ringat és becéz

szinte megáll az ész

ölelésed a régi

tévedéseinket semmi sem idézi

'csak'

a

szépre

...

de

arra

nagyon

érint

simít és megtart karod s én ernyedten

minden fájdalmam elengedem

agyunk tudja mese az egész

sejtjeinkből végre eltűnik a félsz

megadom magam a ringató vágynak

s

míg

nézem a kifeszített vetítővásznat

átsegít gyengéden az álom

ezer

millió

ostoba földi akadályon.

(Érintés.... K. F. I. köszönöm)

Augusztus

Remeg az ég

parazsas a nap

elvakít

hallgatom a nyár legszebb

komolyba forduló

pirongató szavait

tűz üt ki szívünk határai körül

szám sarkában cseppnyi üröm

keserű íz ajkamon megül

vágtató

napok

hetek

tegnap lehullottak az első megsárgult falevelek

büntetlenül tomboló forró pillanatok

sietősre fogják dolgukat a percek is

téblábolok

mi ez a hajszolt tempó

mi ez az egyre gyorsuló szédületes vágta

lángot kavaró szél búcsúzást sejtető

ideges támadása

felperzselt földre tapadó

hosszú alkonyok

bénító borzongás

kérdőjelek szorongatnak

hová

merre indulhatok

léphetnék

előre vagy hátra

szívzár kattan

nem mozdulok

aknamező a múlt

holnapunk ajtaján lakat

kulcsát

senki sem találja.

/ Feladvány - aknamező.../

Nézd csak...

Nézd csak...

Valami varázslat

szél dagaszt fehér vitorlákat

parti kavics

dagonya

őz és valami ismeretlen állat nyoma

talán medvék járhatnak vízre szomjazva

vagy

aranysakál lefetyel és lohol

szomjas őzeket kergetve el a folyótól

játszunk

szavad eláll

kezedben

kavicsok

kövek

ágak

gyűjtesz apró fadarabkákat

zacskóba kerül a kincs

aszály

szorítja

szépséges Dunánkat

partra vetődő apró halaktól hemzseg a víz

nyár

örök

szerelmes simogatás

lombok mögé tűnő madárhad

sikló poronty illan

te

ne

sikíts

elég ha én félek

vastagon szántó aranyos fények

nedves a pólóm

vizes az inged

lépsz

mélyebben csobban

ölellek nyomban

sáros karoddal csimpaszkodsz

hagyom

karomon sáros pracli nyom

nézd

csak

két

csónak

ring

s

ott a partoldali magason

már fenyőnk is int

szomjasan szaladunk haza

emlékké szelídül a nyár

tüzes lenyomata.

(UNOKÁIMNAK)

Reggeli kép... mielőtt vége...

Levetett ócska papucs noszogat

a

kertbe mezítláb fuss

szirmát ha hullatja a nyár

talpad alatt

nyers fű hasad

kardélre hányt reggelen

vállad didereg már meztelen

pók lapul

sárgán

kövéren

legalul

ha

lehajolsz

foszlott

levelek között

piros bogyó buggyan

leve csorog

kézfejedre ragad

hazudott nyári hangok ámítanak

kicsiny buborék

a

lét

kóstolod eltévedt gyümölcsök csöpp levét

roppan

az

ág

bogarak zabálják

szürcsölik mohón a nedvet

aszott folyó fölött

angyalhaj hálók remegnek

facsar

a

szív

fecske üdít

hiszed

még nem búcsú ez itt

csak

idetévedt és fecseg

magasból magába vési

térképét

kemény út előtt a tájat

bokrokat

fákat

ne tévedjen el

ha újra jönni kell

csónak csobban

valaki

messze

énekel

hangja távol

egy

régi nyárról

roppant szerelmek súlyáról

az

égre nézel

hatalmas kék karcos tábla

jeleket firkál rá a nap szelídült sugára

egy

csepp mocorog szemedben

nem

nem

a

bánat

tűzbe vesző nyár foglya vagy

szín

illat

rabja

rózsa szirmán bogár billen

ferdül napraforgónk

feketült kalapja

túlfelől burjánzó gyomok

hintáztatnak huncutul

hajnali

csillanó harmatot.