Dies diem docet.
Partfal, ahonnan különösen szép a világ, kitekintesz és szinte mindent máshogyan látsz.
Partfal
Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!
Nagymosás volt délután s az éjszaka, ömlött, mosdatott mindent az égi áldás... Most cseppeket, tócsákat szárogat a nap. Ma új képek készülnek, ilyenkor a legszebb a kert (minden nap ezt gondolom, míg a tavaszi virágparádét bámulom...). Éljen a május!
A nyár első napja van, reggelem fénypompás csoda, lábamhoz simul a fű,
körbe leng omló virágok, lombok illata. Minden csupa ragyogás, minden
varázslatos, rebbenő pillangó szárnya álomtól harmatos. Mintha
minden, mindig, örökké tartana -áldott a föld, s az ég -és áldott legyen
a MA!