Hazádnak rendületlenűl.... MÁRCIUS IDUSA

 

"Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar."

 

A nap sütött vagy éppen borús volt az ég, a postaládában levélke várt, titkos üzenet... "kerüld el az Astoria környékét". Éjszaka jött el a falu széléről, s a fülest, amit kapott cetlire írta, mert tartott tőle, hogy bajba juthatok, ha már lebeszélni Ő sem tudott.

Busz, mely akkor még a belvárosba vitt,  a hídon át gurult, néztem a Dunát.

Nagy kokárdám, tenyérnyi, szép, nyakamban hosszú sál, hajamba belekapott a szél... éreztem a szabadság illatát.

A tömeg gyűlt, Kossuth Lajosról szólt az ének, Gábor Áron rézágyúja, s virágok kerültek szobrához a szabadság hős költőjének.

Egyre több szürke kabátos, furcsa alak, ruhájukon nem volt kokárda, s nem hatott rájuk a gyönyörűségesen zengő tavasz. Zord nézés, mord szavak - innen azonnal tovább haladjanak, s ha nem mennek elő a személyit. Ők voltak akkor, akik a honi "békét" védik.

Arcok, hangok, dalok, vers foszlányok - utcákon át vonuló ünneplő sereg, rohamkocsik, civilek és egyenruhások - rendőrök, kiknek besúgók jelentenek.

Gumibot táncolt fiatal lányokon, Petőfi utcájában futottak az emberek, nem szóltak a verőlegények... Szabadság kell? Hát fizessetek!

Kádár a főnök, talán irodájában reszketni méltóztatott kicsit, hiszen a csőcselék felemelni merészelte hangját és nemzeti színű zászlajait.

Esteledett - nem tágított a tömeg, fényképezőgép csattant a Váci utcai kövezeten, gazdáját kitépték hátam mögül, Gyorskocsi utcába vitték, haja szemébe hullott... előkerült talán néhány nap, vagy hét után, sorsát nem ismerhetem. 

 

Mindez már a múlt!

Nemzeti dal, Himnusz - ma kötelező házi feladat. Ha hibátlanul mondod ötöst kapsz, de ha vétesz... Szózat zakatol a szívemben - rendületlen - jöhet bármilyen tavasz.

Hazádnak rendületlenül...

Akkor is, ha gúnyolnak, ha vernek, ha állásod teszed kockára, ha kenyeredre vékonyabb vajat kenhetsz...

 

 

 "És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán."

/Vörösmarty Mihály/

 

 

 

ÜNNEP

 

 Szabadságra ment a béke... 

Sajgó színekkel ébred a nap

mindegyre az zakatol bennem

hogy

ez

fájdalom

meddig marad?! 

Ünnep van

nekem a legszebb,

a 

nagy folyón tükröcskék

fényesen  remegnek

 és

ringatják az ég tágas színeit

valami csendes gyötrelem 

mégis

kitartóan emészti lelkem

szaggatja zászlónk sarkait.

Szín és szó... 

mind örömtől harsogó lehetne

ha 

nem tátongana hatalmas háborús kelepce. 

Március te drága

friss boldog és szabad

hozz

tiszta fényeket

virágot és rügyet

jó kedvet

csalogass

szabad széllel űzz el gonosz indulatokat.

 

Ünnep elé.... 2018. március 14. Budai Vár.

Regimenyttye!

Ötésfél -huszár rajza.

Éppenhárom - huszár.

Elfogyott a REGIMENYTTYE!!!





Így énekli Lencink, erősen és határozottan megnyomva a szó végét!
Kis kezével megálljt parancsol a tesónak, aki belesegítene a Kossuth nótába, "én egyedül!!!- s egyedül énekel, közben váltott kezekkel színezi ki a tulipán virágot.
Simon pedig huszárt rajzol....
Nem tudok embert rajzolni!!! - állítja a sakkmester, focikirály ötésfelesünk.
Nem tudok!!! 
De azért, ha segítenék egy huszárt... - kötöm az ebet a karóhoz.
Én rajzolok egyet, és meglátod, hogy neked is sikerül.
Papír elő, grafit elő.
Már a huszár rajzolása közben szól a nóta, a vers.
Mariann néni az óvodában... igen csak jó munkát végezhetett a múlt héten, hisz Lenci a kéthetes óvodás, éppenhárom - tudja már a Kossuth nótát, a Nemzeti dal első versszakát is, igaz sajátos végkifejlettel - "szabadok többé nem leszünk"... Sejt ez a leányzó valamint a világhatalmak, s e kis haza összefüggéseiből?! (csak nehogy látnok legyen a drágám)
Készül a huszár - erőteljes vonalak, csak a fejnél kell kicsit segédkezni, mindig kicsire sikerülne az a fránya kör, és hogy férnének bele úgy a hatalmas szempillák? Van csákó, kokárda, kard!
És laza satír - pirossal, zölddel...
Közben Lénával menetelünk.... Gábor Áron rézágyúja... az ünnepen majd a várban is...
Képek a netről, Petőfi, Kossuth, a címer... - mindenek!
Honleányi, akarom mondani Honmamai keblem dagad - kell a regimentnyi magyar, ki hazáját szereti, hisz Kossuth Lajos  (is) azt üzente.... elfogyott a regimenyttye!