Fény és sötét

Fény és sötét

akár az ég

s

mint

itt

lenn

nehézkesen vonszolódó földi árnyak

szürkületből sirályok szállnak

végig árad a hajnali derű

tavaszt súgnak a szelek

fehér szirmán lázadó virágnak

bronzban kelő nap fénye megremeg

és

mint

egy

régen várt ősi varázslat

új színekben pompáznak az ágak

 

szívünkben

friss

ritmus

dobog

hajszálainkba mézet csókolnak

veszettnek hitt

törékeny

angyalok.

Szemérmes március

Korán volt még
életifjító harsonákkal
zengett a lég
tobzódó
rügyek
bimbók
szirmok
illat keringett
belénk kapott a nap
édes tavasz
vágyűzötten
újra
csókoltalak
simogatásod bizsergette
fagyhalott lelkem bugyrait

kikelet
végre
kikelet

aztán
csak úgy
néma borzongó ámulattal
néztem
jég
hó
orkán
tombolásait
földig hajolt ágak
enni adtam
éhes
aprócska madárnak
sóhajjal köszöntem otthonom

most látom végre
a
tél tovább oson
nap süt
bimbók s rügyek
gondtalan ragyognak
tavaszszagot ringat
csendesülten a szellő
karcsú
törékeny
öleléssel
újra körbe ér
szemérmes márciusunk
átható drága fénye.