Nyár végi pillanat
Török kontyok
bársony bordók
sárgák
pirosak
méhek bújócskáznak
tárult szirmokon tükröződik a nap
bimbók
szerényen bókolva virulásra vágynak
ügyet sem vetve hogy vége már a nyárnak
érett gubó száradt kóróját becsapja
türelmesen vigyáz a megérett magra
pillanat
alatt
pillangók
röppennek
rozsdaszín szárnyak
magasba kapnak aztán keringve partoldalra szállnak
csalják tekintetem
magasba
messze
még
egy-egy
visszarebben
hintázni vágyik virágkelyhekben
csendben
távolodó hajó húz hosszú fémes csíkokat
kormorán bukik alá
víz fröccsen
nem fogott halat
darázs
döng
dong
keres
virágportól bódult
részeges
pillanat
perc
óra
szorgalmas
pók
sző hálót tüskés rózsabokorra
ősz illata terjeng
finoman
lágyan
csiga búvik
szirmait vesztő
álmodó virágban
gyönyörködöm ezernyi nyár végi apró létcsodában...
Török konty - legényrózsa - zinnia...
