/avagy a zene varázsa/
Belegabalyodtam ebbe a muzsikába, 10-20 hallgatás után is újra meg újra...
Nekem hóesés, ölelés, vágy, neked lehet egészen más, talán egy régen várt találkozás.
Akárhogy is szép: Keith Jarett TOKYO
Emlékszem az első hóra
keményre gyúrt hógolyóra
sebesen sikló vasszánkóra
múltamba álmodtalak
ajtót nyitok s felkiáltok
végre hull a hó
eljött a nap
ezer mesét idéző pillanat
az
első
fényes pehely
útjára kel
s
az
ég felé bámulva nézem
hány követi a fenti messzeségben
máris
szalad a szó
hull
hull
hull a hó
arcom
szemem
hajam
öröm frissíti
gondtalan
minden fehér - szívünkig ér
csak
a
madáretetőben maradt
sárga és fekete szemek
mutatnak régi színeket
és
jössz
friss szél kavarja a havat
bőrömön érzem az apró szúrásokat
nem kell kesztyű se vastag kabát
végképp nem kell most hólapát
a
hó
eltüntet minden nyomot
szokás szerint
a
szűz hóba szívecskét rajzolok
és
gondolok az összes szerelemre
forralom a bort - bíboran kavarog
fahéjat
cukrot és narancshéjat dobok
sül az alma is terjeng az illat
tárul az ajtó
cipődről mállik olvad le a hó
itt vagy
érzem
fagyos kezed nyakamhoz ér
és
nevetve mondod ilyen az igazi tél
hagyd hogy dermedt karommal öleljelek
vigyázz te kis bolond
sikítani nem ér.
