Nincs tárgy...

Nincs tárgy

talán

már

tárgytalan

nincs

hang

ezért

rég

hangtalan

nincs

szó

nincsenek mondatok

megrepedt valami régen lezárt tok

kettéhasadt

és

kicsusszantak az emléklapok

 

csodálkozom

meg sem kopott a festék

tudatalattim prése alatt

éppen úgy látlak

épek

az

álomgépezettel vetített képek

nincs

előttem

mögöttem

út

áttetsző létfátyol mögül

kísértőn

előbukkan a múlt...

A tegnap játékai

Játszottam volna

elvesztettem

szemhéjadról

a

lila bársonyt

fénygolyókban

kereslek hát

már
nem múlik

egy pillantáson

játszottam volna

szép napom

egyre
egyre
messzebb

kacatos szívem

zárt zuga

titkos játékokat

sejtet

múlt

igézet

múlt
varázslat

tölti

meg

lélekkamrámat

egymásra

feszülő

 múlt képekben

összemosódnak az árnyak.