Bujkáló sorok... 4. A BOR

 

 

A
 bor

az
este
fénypompás
varázsa

szívbajok ellen

szívbajokért

gyöngyöző

nedűk

rozék

mély vörösök

kacér

párás pohárban

kóstoltuk

ízleltük

zamatát

s

egyszer csak

"ahát"

éreztem
s

a

Grüner

tűzköve

szikrát pattintott
szívem közepibe

szétkúszott

hirtelen

felpezsdített

pattogó tűzláng

szerelem

szabadon tomboló szelek

napittas dombok

hömpölygő esők

mind ott kápráztak
szemem előtt

burjánzó bizsergés

játszott
bőröm alatt

éreztem

mosolyod

felfal

átcikázott életemen a nap.

BOR

Bort ittam ma nagy pohárral

vörös volt és keserédes

élettelen menedék ez

vártam elűzi gondom

vártam hogy nem lesz

lenyugvó napom fénytelen

bor csillanó pohár

kedvem meg ti sem hoztátok

el semmilyen fájdalmat

sem űztetek

még csak nem is

dudorászom

fejemben kószál

tovább a tompa bánat

futnék régi szerelem

hóban és jégben

éhesen utánad

szomjas is csak arra

a csókra volnék

mit itt éreztem egykor

a vállamon.

Bor és csillogó pohár

nem csillapítjátok szomjamat

fáradt halkuló hangom

nem érti már

ki unos-untalan
magához hívogat 

késő éji órán

dermesztő
magányos álmomban

szívembe súg

gúzsba kötő

múltat idéző

igéző varázsos átkokat.