Szirom sirató

Minden rohan

minden szakad

múlik

hullik

perc

pillanat

eső verte virág sápadt bokorra tapad

hová tűnt a láz

s

a

hév

hiába kutatjuk vesztett tegnapok

illatát

ízét 

zöldes pára

vízcsepp nehezül

fűszálra

fára

tikkadt magocskákban életvágy remeg

számukra most jön el talán a késő kikelet

nézem

nézem

soká a vizet

hosszú hajó hagy fényes habfodrokat

fehér tajtéka egyre magasabbra csap

árad

és

apad

 

gondom megmarad

tű pontos a diagnózis

fáradt és fakó

unott a képlet

merre is lépjek

friss hangok szólítanak

szelídült szél

hajladozó ágak

susogják adj esélyt holnapnak

mának

 

kételkedünk

bolondos vén szívünk festett utakra vágyhat

tócsa fölé hajló vízterhes ág

ázott levél peremén bogárka szédeleg

félrecsúszott április végi reggel ez

téblábolunk gyötrődve ostobán

míg

rohanó

robbanó

tavaszunk tovaszáguld

ablakunkba sodródó szirmok színében

felsejlik mohó reményektől tarka távoli ifjúságunk.

ESŐ UTÁN

Eső után...

Az

éjszakában

szépséges dallam áradt

csorgott

csepegett

kopogott

inni adtak a szomjas

létporos

világnak

párnába fojtott

sóhajjal

hallgattam vágyva

bár látnám hogy csobban a csepp

a

folyó

magányába

szirmok szippantottak

föld itta bátran

ágak mosakodtak

éjjeli zuhatag sűrű homályában

kehelybe záródó gyöngyszemek

tócsák

párálló patakok

a

zuhé mindenhol nyomot

foltot

hagyott

friss fénnyel érkezik a reggel

te is nézed táguló szemekkel

szárítkozó fák alatt

megtorpansz egy percre

pocsolyát ugorni nem esik ma sem nehezedre

lódul a kedv

fröccsen a víz

bolondos kedvvel tanít játszani újra a csalfa április.

 

 

 

 

Törékeny reggelen...

 

Hallgatom a hangokat

 tompa

távoli

moraj

nincs csatazaj

sejtelmes szürkeség

dörög

az

ég

leander bókol

szűz fehérben

szirmán hintázó cseppek

és

a

zsálya

friss

muskotályos

illatát

szobámba sodorja a szél

hőség lapul

csendes sarkokban

pedig

újra

esik

karnyújtásnyira van az élet

amit álmosan nézek

 

 

hólyagosan folyóba csöpög

frissen

a

csepp

megtöri a korai fénylemezt

simul a világ

issza a virág

nyárzáporunk drága nedveit

a

szív

is

megtelik

piros

fehér

szirmok hullanak

törékeny csendben

s

a

zöld

mindent betölt

koppan

pereg

mossa kertemet

csatorna nóta csacsog

nincs hajnali pír

nagy

zöld radír keni maszatolja a tájat

álmosító

gyöngyház selymet

feszítő

korai

varázslat.

Álmosító esőben...

Esik

szakad

ömlik

csorog

megnyílt az ég

sírnak

zokognak

az

angyalok

betűk

szavak

 

 

ár nem apad

kerti lépcsőn bukdácsoló kicsi patak

mohó a föld

percek alatt

minden cseppet beszív

zöldes

haragos

a

víz

álmosító

hangok

félbeszakított mondatok

tervek

tegnapnál elhagyott terhek

ég

peremén

halvány

kékség

dereng

éhes fecske nép

légbe hasít

míg

nézem a kert

elmosódó

smaragd képeit....

Mosdass

Hosszúra nyúlt

karcsú szálú eső szakad

frissíti álmos hajnalomat

koppannak

ablakomon

halkan a cseppek

muzsika

szól

fényesült

lélekkel

kereslek

megmosott

tegnapok sorakoznak

sebek

sóhajok

szakadoznak

szomjasan szippantok

pengésen

éles

illatokat

földre tapadt

fehér szirmok

lent

várt

felhők

a

sziget felett

áztató

eső

ess

szakadjatok cseppek

itassatok

szürkére fakult poros földeket

aszalódott leveleken

fussatok

végig

érkezzetek meg vállamon

arcomon

keveredjetek

hagyom

szívterhünket mossátok össze

könnyes

könnyedén

augusztusi

áldás

hulljon

rád

igazítsd meg nedves ruhád

ahogyan

enyhet adnak hajnali cseppek

visszaköszönnek

fázósan

ölelkező

elfutó

percek.