Kopott zászlót ráncigál udvarunkban a szél.
A folyó nő, fut, szalad rohan.
Akár az idő.
Mindennek tavasz illata van.
Szívemben régi márciusok forró emléke nem lohad.
A láz, a tűz, az akarat - ledönteni korhadó tabukat!
Az utcán rohamkocsik álltak.
Mi arcunkat fordítottuk első napsugárnak.
És róttuk az utcákat.
Zengett ezer meg ezer torokból a kiáltás.
SZABADSÁG!!!
Gumibot csattant.
Könnyek peregtek.
De vége lett egyszer a gyilkos őrületnek!
Ma rügy pattan korán az ágakon.
Kokárdát tűzök, átnézzek fáradt vén vállakon.
Ott a szobor, lobogók libbennek, lebegnek...
Édes hazám szabadon szeretlek!!!
